Vállalkozási szerződés – munkaviszony?

A KATÁ-s egyéni vállalkozások Online ADÓklubja többek között ezzel a kérdéssel is részletesen foglalkozik.  Az alábbiakban az ADÓklub e témával foglalkozó anyagának egy része olvasható.A törvény megfogalmazása szerint a kisadózó vállalkozással kötött szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint, a rendeltetésszerű joggyakorlás feltételére figyelemmel kell minősíteni. Vagyis attól, hogy egy adott megállapodás elnevezése például vállalkozási szerződés a tartalma alapján még nyugodtan munkaszerződésnek minősíthető. A szabályozás azt szeretné elkerülni, hogy a munkáltatók alkalmazottaikat „kiszervezzék” KATÁ-ás vállalkozásokba és így takarékoskodjanak a közterhekkel. Ezért a törvény úgy rendelkezik, ha a kisadózó vállalkozással kötött szerződés, ügylet tartalma szerint a kisadózó és harmadik személy közötti munkaviszonyt leplez, akkor az adózási és egyéb jogkövetkezményeket a KATÁ-ról szóló törvénytől eltérően a munkaviszonyra irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani. A KATA  adózási szabályai tehát csak akkor alkalmazhatók, ha a vállalkozás által kötött szerződéseket tartalmuk alapján nem kell munkaszerződéseknek tekinteni. 

Kit terhel ezzel kapcsolatban bizonyítási kötelezettség?

A törvény két lehetséges változatát írja le a szerződésekkel kapcsolatos bizonyítási kötelezettségnek. Az első változat minden olyan KATA hatálya alá tartozó vállalkozás esetében, amelynek egy naptári évben egy adózótól - egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély és egy másik KATA hatálya alá tartozó vállalkozás kivételével – származó bevétele meghaladta az egy millió forintot törvényi vélelmet hozott létre a jogszabály. E szerint az adóhatóság az ilyen KATA hatálya alá tartozó vállalkozás ellenőrzése úgy kell tekintse, mintha közte és a megrendelője között nem vállalkozási, hanem munkaszerződés jött volna létre. Mindez olyan megrendelők esetében igaz, amelyektől az ellenőrzött KATÁ-s vállalkozásnak az adott naptári évben 1 millió forintot meghaladó árbevétele volt. Ebben a körben törvény által felállított un. megdönthető vélelemmel szemben az ellenőrzött KATÁ-s vállalkozást terheli a bizonyítási kötelezettség arra vonatkozóan, hogy az általa kötött szerződés nem munka szerződés így arra a KATA szabályai alkalmazhatók.

A jogalkotó végtelen jóságából kifolyóan mindazon KATÁ-s vállalkozások esetében, melyek egy naptári éven belül egyetlen adózótól sem értek el egy millió forintot meghaladó árbevételt az adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy az ellenőrzött KATÁ-s vállalkozás által kötött szerződések valójában munkaszerződések.

Így valamennyi KATA szabályai szerint adózó vállalkozás számára fontos lehet szerződéseinek a munkaszerződéstől való elhatárolás.

Hogyan lehet megdönteni a munkaszerződésre vonatkozó vélelmet?

Az ellenbizonyítás módja kötött. A törvény szerint a fenti vélelmet akkor kell megdőltnek tekinteni, ha az alábbi körülmények közül egynél több megvalósul:

a) a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette;

b) a kisadózó a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem attól az adózótól szerezte, akitől 1 millió forintot meghaladó árbevétele származott

c) az az adózó, akitől egy millió forintot meghaladó árbevétele származott nem adhatott utasítást a KATÁ-s vállalkozásnak a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan;

d) a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll;

e) a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem az az adózó bocsátotta a KATÁ-s vállalkozás rendelkezésére, akitől az egy millió forintot meghaladó árbevétele származott;

f) a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg.

g) a kisadózó vállalkozás minden kisadózóként bejelentett tagja, illetve a kisadózó egyéni vállalkozó a naptári év egészében a 2. § 8. pont a) vagy g) alpont szerint nem minősül főállású kisadózónak feltéve, hogy a kisadózó vállalkozás naptári évi bevételének legalább 50 százalékát olyan személytől szerezte, akivel/amellyel a kisadózó a naptári évben nem állt a 2. § 8. pont a) vagy g) alpontban említett jogviszonyok egyikében sem

A g.) pont alatt jelzett új feltétel 2015. január 1-től alkalmazható. Értelmezéséhez segítségként próbáltuk „magyarítani” a jogszabály szövegét:

Az új szabályozás szerint még egy felsorolt feltétel megvalósulása esetén nem tekinthető munkaviszonynak a kisadózó vállalkozás által kötött szerződés akkor sem, ha az érintett vállalkozásban minden kisadózóra, illetve a kisadózó egyéni vállalkozóra igaz, hogy

a naptári év egészében az alábbiakra tekintettel nem minősül főállású kisadózónak

legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll, azzal, hogy a heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani, vagy

a kisadózó vállalkozáson kívül más vállalkozásban nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak vagy társas vállalkozónak minősül, ideértve más kisadózó vállalkozásban fennálló főállású kisadózó jogállást is;

és

a kisadózó vállalkozás naptári évi bevételének legalább 50 százalékát olyan személytől szerezte, akivel/amellyel a kisadózó a naptári évben nem állt a 2. § 8. pont a) vagy g) alpontban említett jogviszonyok egyikében sem.

Azaz nem állt vele legalább heti 36 órás munkaviszonyban vagy az adott vállalkozásban nem minősül nem kiegészítő tevékenységet folytató tagnak illetve egyéni vállalkozónak.

Bár a megfogalmazásból nem következik egyértelműen, de gyaníthatóan a második feltétel utolsó fordulatát úgy fogja értelmezni az adóhatóság, hogy annak szintén az adott vállalkozásban valamennyi kisadózóra nézve teljesülnie kell. Vagyis ha egy társaságban mondjuk több kisadózó tagja van abban az esetben egyik sem állhat azzal a személlyel/társasággal legalább heti 36 órát elérő munkaviszonyban tagsági viszonyban ( a kiegészítő tevékenységet folytató tag kivételével), akitől/amelytől a kisadózó vállalkozás éves árbevételének legalább 50%-át szerezte.