Elvárható körültekintés
Az elvárható körültekintés fogalma a gyakorlatban az áfa levonásra jogosító számlák kapcsán többször okoz problémát, ezért indokoltnak láttuk ismét visszatérni az elvárható körültekintés tartalmára. Mivel tételes, minden körülmények között alklamazható meghatározásal nem találkoztunk, ezért célszerű módon gyakorlati példákon keresztül próbálunk minél többet elmondani a kérdésről. Ezúttal a Kúria Kfv.I.35.607/2012/4 számú ítélete illetve az abban hivatkozott alábbi áfa előírások alapján.
2007. évi CXXVII. törvényaz általános forgalmi adóról
120. § Abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany – ilyen minőségében – a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet
a) termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany – ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is – rá áthárított;
127. § (1) Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon
a) a 120. § a) pontjában említett esetben a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla;
A Kúria álláspontja szerint a beszállító partner fokozottabb ellenőrzését indokolta volna a hatósági engedélyhez kötött építési munka nagyságrendje, a vele szemben támasztott minőségi követelmények, a munka- és gépigényessége; egy telefonon történt kapcsolatfelvétel után csupán az adószám kontrollja semmiképpen nem elégíti ki az elvárható körültekintést. Az ördög illetve a gyakorlatban is használható információk ezúttal is a részletekben lapul, így célszerű megvizsgálni az ítéletet kissé alaposabban.
A felperesi gazdasági társaságnál 2008-2009. évekre valamennyi adónemben vizsgálatot végzett az adóhatóság. A 2011. július 6-án kelt első fokú határozatával – melyet 2011. július 11-én az indokolás tekintetében módosított – a felperes terhére összesen 1 334 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet tárt fel általános forgalmi adó (áfa) adónemben, és ennek, valamint jogkövetkezményeinek megfizetésére kötelezte.
A tényállás szerint a felperes bérelt ingatlanon kamionparkoló céljából bitumenezési munkálatokat végzett, ugyanakkor az aszfaltbeszerzésről szóló, az X.Y. Kft. (továbbiakban: Kft.) által kibocsátott két számlát az adóhivatal nem fogadta el hiteles dokumentumnak, az abban szereplő áfa levonását jogellenesnek minősítette. E megállapítását a Kft-nél végzett kapcsolódó vizsgálat eredményeképpen tette, amely egyrészt egyes adókötelezettségek teljesítésére irányult, másrészt utólagos ellenőrzésre.
A lényegi megállapítás szerint a tárgybeli aszfaltértékesítési ügylet a számlán feltüntetett felek között és tartalommal a valóságban nem jöhetett létre. Ennek indoka egyebek mellett, hogy a Kft. maga nem rendelkezett a szállítás feltételeivel, egyszemélyes vállalkozás volt, továbbá a képviselő nyilatkozata szerint a szállítást alvállalkozóval végeztette. Ugyanakkor viszont a megjelölt Z. Kft. nevű alvállalkozó (továbbiakban: alvállalkozó) valójában a szállítást szintén nem végezhette. Az adóhatóság az alvállalkozónál nem tudott ellenőrzést lefolytatni, ugyanis a cég ellen hivatalból törlési eljárást indult. A tanúként meghallgatott volt ügyvezető nem ismerte a Kft-t, soha nem találkozott annak képviselőjével, nem álltak gazdasági kapcsolatban és nem kötöttek vele szerződést sem áruvásárlásra, sem szolgáltatásra. A cég részére nem adott el aszfaltot és az aszfaltozási munkát sem társasága végezte. Az adóellenőrzés által bemutatott számlák kiállítását nem ismerte el, azok nem szerepeltek a könyvelésében.
A cég áfa bevallásait nullás adótartalommal nyújtotta be 2008. évre, a perbeli időszakban nem rendelkezett gépjárművel, egyetlen bejelentett alkalmazottja maga az ügyvezető volt. Az adóhatóság megállapítása szerint tehát az alvállalkozó nem szállíthatta az anyagot a Kft.-nek, ebből következően a felperes és a számlakibocsátó Kft. közötti jogügylet nem a számlában foglalt tartalommal ment végbe. Az ellentmondó nyilatkozatok alapján nem volt megállapítható‚ hogy az aszfalt leterítése hogyan történt, azt ki végezte, különös tekintettel arra, hogy a felperes nem rendelkezett ehhez szükséges gépekkel és ezek bérletéről sem tudott dokumentumot bemutatni. Az előadott tényállás életszerűtlen, a valóságban ilyen speciális építőipari munka elvégzését megelőzően a megrendelőnek érdeklődnie kell az áru fajtája, minősége iránt, és gondoskodnia a leterítéshez szükséges eszközök biztosításáról.
Az első fokú hatóság idézte az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.), valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) vonatkozó előírásait, és kifejtette, hogy csak a formai és tartalmi feltételeknek együttesen megfelelő számla esetén kerülhet sor adólevonási jog gyakorlására.
A felperes fellebbezése nyomán eljárt alperes 2011. október 12-én kelt másodfokú határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. Rámutatott arra, hogy a számlák szerinti gazdasági események megtörténtét a hatóság által lefolytatott vizsgálatok nem támasztották alá.
Az alperesi határozattal szemben a felperes keresetet terjesztett elő. Nyomatékkal hivatkozott arra, hogy az árut valóban megvásárolta, tehát a gazdasági esemény megtörtént, az aszfaltozási munkára hatósági engedéllyel is rendelkezett. Sérelmezte, hogy ezen körülményekre az alkalmazottait tanúként nem hallgatták meg. Vitatta, hogy a nyilatkozata ne lett volna pontos, az ne tartalmazott volna minden szükséges információt az aszfaltszállítás körülményeire, és állította, hogy körültekintő magatartást tanúsított. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A Szegedi Törvényszék 5.K.22.555/2011/11. számú jogerős ítéletével a keresetet elutasította. A bíróság a per során további tanúkat hallgatott meg, azonban rögzítette az ítéletben, hogy a tanúvallomások nem voltak alkalmasak az alapeljárásban megállapított tényállás megváltoztatására, azaz nem tudták bizonyítani, hogy az aszfaltot az alvállalkozó szállította. Kifejtette a bíróság, hogy a felperes azon hivatkozása, mely szerint kellő körültekintéssel járt el, minden alapot nélkülöz. Lényegében a partner ellenőrzése kizárólag az adószám érvényességének kontrolljára szorítkozott. Tény, hogy a levonási jogot általában valóban nem befolyásolhatják olyan körülmények, melyek a számlakibocsátónak róhatók fel, és amire a vevő ráhatással nem bírt.
A vevőtől a szokásos gondosság várható el. Jogszabályi feltétel ugyanakkor az, hogy a gazdasági esemény a számlában foglaltak szerint valósuljon meg. A perbeli esetben a számlák alapján gazdasági esemény (aszfaltozás) valóban történt, csak az nem volt bizonyítható, hogy a számlán szereplő felek között. Sőt a tények ennek épp az ellenkezőjét támasztják alá. Ennél fogva az alperesi határozat nem volt jogszabálysértő.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, elsősorban az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, másodsorban az alperes új eljárásra kötelezését. Álláspontja szerint a bíróság a feltárt tényállásból megalapozatlan következtetést vont le, a kereset elutasítása nincs összhangban a törvényi rendelkezésekkel, a számlák szerinti jogügylet teljesült. A számlák a jogszabályban előírt valamennyi információt tartalmazták. Hivatkozott a 2006/112 EK Tanácsi irányelv rendelkezéseire, valamint az Európai Unió Bírósága tárgyban hozott ítéleteire is (Optigen és Társai, Kittel és Recolta, valamint Mahagében-Dávid). Ebből azt emelte ki, hogy a számlabefogadó terhére nem róható, ha a számlakibocsátó HÉA kijátszást valósít meg. A számlabefogadó adóalany csak akkor tehető felelőssé, ha az adóhatóság objektív körülmények fennállásával bizonyítja, hogy a számlabefogadó adóalany tudta vagy tudnia kellett, hogy a levonás jogának megalapozására felhozott ügylettel az értékesítési láncban korábban közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz részt. Márpedig sem az alperes, sem a bíróság a felperest illetően ilyen körülményre nem hivatkozott, és a felperes meggyőződése szerint a perbeli jogügylettel kapcsolatban a felperes a tőle elvárható kellő körültekintéssel járt el.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását.
Az alperes elkésetten kérte tárgyalás tartását, ezért a Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, melynek eredményeként megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Áfa tv. 120. § a) pontja szerint: „Abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany – ilyen minőségében – a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany – ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is – rá áthárított.” A 127. § (1) bekezdés a) pontja alapján: „Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a 120. § a) pontjában említett esetben a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla.”
Az Európai Unió Bírósága C-80/11. és C-142/11. számú egyesített ügyben hozott ítéletében rögzíti: „Az adóhatóság általános jelleggel nem követelheti meg a HÉA levonási jogát gyakorolni kívánó adóalanytól egyfelől, hogy az arról való meggyőződés érdekében, hogy a korábban teljesített ügyletekkel kapcsolatban nem történt-e szabálytalanság vagy csalás, ellenőrizze, hogy az e joggyakorlásának alapjául szolgáló termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó számla kibocsátója adóalanynak minősül-e, rendelkezik-e a szóban forgó termékekkel, képes-e azok szállítására, illetőleg, hogy a HÉA bevallási és fizetési kötelezettségének eleget tesz-e, vagy másfelől, hogy e vonatkozásban rendelkezzen iratokkal.” Másrészt rámutatott az EUB arra, hogy: „Azon gazdasági szereplőknek, akik minden tőlük ésszerűen elvárható intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy ügyleteik ne valósítsanak meg akár a HÉA, akár más adó tekintetében elkövetett adókijátszást, annak kockázata nélkül kell, hogy bízzanak ezen ügyletek jogszerűségében, hogy elveszítik az előzetesen felszámított HÉA levonásához való jogukat. (…) Ugyanakkor az nem ellentétes az uniós joggal, ha azt követelik meg a gazdasági szereplőktől, hogy tegyen meg minden tőle ésszerűen elvárható intézkedést annak érdekében, hogy az általa teljesítendő ügylet ne vezessen adókijátszásra.” Rögzítette az ítélet azt is, mely szerint az, hogy melyek az ésszerűen elvárható intézkedések, az adott ügy körülményeitől függenek (53., 54., 59., 61. pontok).
A Kúria rögzítette – figyelemmel az idézett jogszabályokra és az Európai Unió Bírósága kötelezően alkalmazandó irányadó ítéleteire is –‚ hogy az első fokú bíróság jogerős ítélete a felülvizsgálati kérelemben foglalt körben nem jogszabálysértő. Alappal utasította el a felperes keresetét, ugyanis az adóhivatal eleget tett kötelezettségének, objektív alapú bizonyítékokkal igazolta a számla hiteltelenségét. A perben nem volt vitás, hogy az áru (aszfalt) leszállításra került, hiszen az építési munka (parkoló) elkészült. Nem fér kétség ugyanakkor ahhoz, hogy az árut nem az a cég (Kft.) szállította, aki a számlán szerepel, erre ugyanis személyi és tárgyi feltételei alapján objektíve alkalmatlan volt (egyszemélyes kft. technikai eszközök nélkül), de ugyanez mondható el a megnevezett alvállalkozóról is, aki gazdasági tevékenységet nem folytató, technikai felszereléssel nem rendelkező, szintén egyszemélyes cég volt, mely ellen hivatalból törlési eljárás indult. Kiemelte a Kúria, hogy az alvállalkozó ügyvezetője kategorikusan tagadta, hogy alvállalkozóként kapcsolatban állt volna a Kft.-vel, a jogügyletben bármilyen módon részt vett volna. Nem tudni tehát, hogy valójában az árut ki szállította, ily módon a számla tartalmi hitelessége egyértelműen megdőlt. Osztotta a Kúria az első fokú bíróság azon megállapítását is, hogy az adólevonási jogot nem alapozhatja meg a felperes általi kellő körültekintő magatartásra hivatkozás. A kellő körültekintés, az elvárható gondosság perbeli esetben fel sem merülhet.
A felperes ugyanis hatósági engedélyhez kötött olyan építési munkát végzett, melynek nagyságrendje, a vele szemben támasztott minőségi követelmények, a munka- és gépigényessége megkívánta volna a beszállító partner fokozottabb ellenőrzését. Jelen konkrét ügyben egy telefonon történt kapcsolatfelvétel után csupán az adószám kontrollja semmiképpen nem elégíti ki az elvárható körültekintést. A beszállító lényegében nem volt más, mint egy „közvetítő”, ami a cég paraméterei alapján azonnal látható volt, és ami már – a minőségi elvárások okán is – megkívánta volna a gondosabb ellenőrzést, adott esetben a láncolat következő elemére – az alvállalkozóra – is. Ennek megtörténte rávilágíthatott volna arra is, hogy az alvállalkozó teljesítési képessége kétséges. Ilyen körülmények között a kellő körültekintés nem teremthet jogcímet az adólevonáshoz.
A Kúria tehát az érdemben helyes első fokú ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
[Kúria Kfv.I.35.607/2012/4. szám; Szegedi Törvényszék 5.K.22.555/2011/11. szám]