Becslés
A bizonyos és a lehetséges között az adózásban egy kicsit fából, vaskarika a valószínűségen alapuló becslés. Legalábbis abban az értelemben, hogy a jogszabály olyan bizonyítási módszerként határozza meg, melynek során az adóhatóság törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti.
Ennek megfelelően kellőképpen veszélyes vagy ha úgy tetszik hatékony eszköz az ellenőrzést végzők kezében lévén, hogy felmentést ad a normál ellenőrzés során egyébként előírt bizonyítási kötelezettség alól. Eszerint ugyanis az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. Ezentúl szintén előírás az ellenőrzést végzők számára, egyrészt az adózók javára szolgáló tények kötelező feltárása, másrészt a nem bizonyított tények adózó terhére történő értékelésének tilalma. Ez utóbbi kötelezettség alól egyetlen kivétel van, a becslési eljárás, amelynek során lehetőség van a nem bizonyított, csak valószínűsített tények adózó terhére történő értékelésére.
Mi a jogszabályi feltétele a becslés alkalmazásának?
Elvileg nincs teljesen szabadjára engedve az adóhatóság a becslés alkalmazása során. A jogszerű alkalmazásához két irányban is van bizonyítási kötelezettsége. Egyrészt bizonyítania kell, hogy becslés jogszabályban megfogalmazott feltételei fennállnak. Ez a becslés alkalmazásának egyes eseteiben eltérő tartalmú és nehézségű bizonyítási kötelezettséget jelent. Viszonylag egyszerű a helyzet, ha becslés alkalmazásának az alapja pl. a nyilatkozattétel elmulasztása, mert ez esetben ezt a tényt kell pusztán igazolni. Kissé összetettebb feladat lehet annak bizonyítása, hogy pl. adott gazdasági esemény valóban megtörtént-e.
Másrészt bizonyítani kell, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik. Miután csak valószínűsítésről van szó, így az esetek jó részében nem okoz jelentős gondot e feltétel bizonyítása sem.
Azonban ez az adóhatóságot terhelő kötelezettség lehet az egyik alapja a becslés alkalmazása elleni fellépésnek. Az adott helyzet és az említett jogszabályi rendelkezések egybevetésével lehet eldönteni támadhatóak-e érdemben az adóhatóság becslést megalapozó bizonyítékai.
Milyen esetekben alkalmazható?
a) a vagyonszerzési illeték alapjának megállapításánál,
b) ha az adó, illetve a költségvetési támogatás alapja nem állapítható meg,
c) ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására, vagy
d) ha a magánszemély valótlan, hiányos bevallást vagy nyilatkozatot tett, vagy a nyilatkozattételt elmulasztotta,
e) ha az A 91/A. §-a szerint megkezdett ellenőrzés során az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét, illetőleg azt, hogy a költségek (ráfordítások) ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel, az adózó jelentős számban és mértékben nem tudja bizonyítani
f) ha az adóalap megállapítására az azért nincs mód, mert sem a bevételekről, sem a kiadásokról adatok, iratok, más bizonyítékok nem állnak az adóhatóság rendelkezésére, és ezek hiánya nem az adózó érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza.
g) a bevételszerző tevékenység bejelentésének elmulasztása esetén, ha nem állnak rendelkezésre információk a bevételről és költségekről, az eset összes körülményeinek mérlegelésével 12 havi működést vélelmezve
h) be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása esetén a megfizetni elmulasztott adót és járulékot legalább a mindenkori minimálbér kétszerese után, a bejelentés nélküli foglalkoztatás adóhatóság általi megállapítását megelőző időszak(ok)ra vonatkozóan, de legalább háromhavi foglalkoztatást vélelmezve
i) az adózó vagyongyarapodásával vagy az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének
j) bizonylatok hiányában a fizetendő áfá-t a tényleges eladási ár, a levonható áfá-t a tényleges beszerzési ár illetve ezek hiányában a forgalmi érték vagy az árképzési szabályok szerint kalkulált ár, illetőleg a szokásos piaci ár és a vonatkozó adómérték alapján állapítják meg, a levonható adót az adóhatóság becsléssel abban az esetben állapítja meg, ha a bizonylatok hiányát természeti, illetőleg az adózó érdekkörén kívül álló okból bekövetkező katasztrófa okozta.
Milyen lehetőség van a becsléssel szembeni védekezésre?
Ha nem elfogadható számodra a becsléssel megállapított adóalap összege az ettől való eltérést vagyis a szerinted helyes adóalap összegét hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatod. Hogy mi tekinthető ebben a kérdésben hitelt érdemlőnek azt az Art által elfogadott bizonyítási eszközök és az adott eset összes körülményeinek figyelembevételével lehet eldönteni. Egy, a vizsgált események idején keletkezett közokirat feltétlenül alkalmas lehat arra, hogy hitelt érdemlően bizonyítsa állításaid igazát. Ugyanakkor esetleg több tanú egybehangzó vallomását sem fogadja el az adóhatóság hitelt érdemlőnek ha azok ellentétesek az adott ügy egyéb tényeivel.
Ha bizonyítás során más adózót is érintő szerződéses kapcsolatra vagy egyéb ügyletre hivatkoztál, az adóhatóság az érintettnél kapcsolódó vizsgálatot rendelhet el. Ennek feltétele, hogy az érintett adózó állítását annak bevallásai, a nála korábban végzett ellenőrzések eredménye ne támassza alá. A kapcsolódó vizsgálat során, ha ennek a jogszabályi feltételei fennállnak az ellenőrzés becslési eljárást is alkalmazhat. Így aztán az a fura helyzet alakulhat ki, hogy egy becsléssel kapcsolatos ellenbizonyítást szintén egy becsléssel akadályoznak meg. Jó kis bonyodalom!
További segítséget jelenthet a becsléssel szembeni sikeres fellépéshez annak megismerés hogyan értelmezi a becslésre vonatkozó szabályokat az adóhatóság és bíróság. ebből ad ízelítőt a Kúria egy konkrét ügyben hozott ítélete, melynek összefoglalása a NAV „megzenésítésben” olvasható.