E-kereskedelem – költségelszámolás
Az interneten folytatott kereskedelem során nem kevés problémát okoz a beszerzésekhez valamint a kereskedelmi tevékenységhez nyújtott különböző elektronikus szolgáltatások (elektronikus piactér igénybevételének fizetési elszámolások bonyolításának díja), díjának elszámolása, ha olyan partnertől történik a beszerzés, aki nem tartozik a hazai számviteli szabályok hatálya alá. A probléma abból adódik, hogy a külföldi illetőségű szolgáltatóra nem, míg a szolgáltatást igénybe vevő hazai adózóra vonatkoznak a bizonylatok alaki, tartalmi előírásait meghatározó magyarországi szabályok. De akár az is előfordulhat, hogy a hazai vállalkozás az ilyen beszerzéseiről egyáltalán nem kap bizonylatot.
A NAV álláspontja szerint ilyen esetben meg kell vizsgálni, hogy a külföldi partner tevékenysége során az illetősége szerinti ország előírásai szerint jár-e el. Azaz az adott országban érvényes szabályok szerint köteles-e bizonylatot adni illetve az általa adott bizonylat megfelel-e a rá érvényes szabályoknak.
Amennyiben nem felel meg, úgy a külföldi partner a hiányos vagy helytelen tartalommal kibocsátott bizonylattal a saját országának a vonatkozó jogszabályait is megsértette, így ebben a NAV álláspontja szerint az ilyen bizonylatot nem indokolt befogadni.
Véleményünk szerint elviekben is kifogásolható ez a hozzáállás. Mert egy hazai illetőségű vállalkozásra nem vonatkozó, rajta nem számon kérhető előírástól teszi függővé az adott vállalkozás által ténylegesen megfizetett költségek elszámolását.A gyakorlatban azonban további kérdésként merül fel, hogy milyen módon lehet meggyőződni a különböző szolgáltatók illetősége szerinti országok bizonylatokra vonatkozó előírásairól, azok esetleges változásairól. Elegendő-e a külföldi illetőségű szolgáltató erre vonatkozó nyilatkozata? És csak ennek hiányában kell az adott ország előírásaival összevetni a külföldi szolgáltató bizonylatait? Ha el akarjuk kerülni a hosszas vitát az adóhatósággal úgy tűnik nem.
Bár akkor sem sokkal egyszerűbb a helyzet, ha a külföldi eladó, szolgáltató olyan bizonylatot bocsát ki, amely a saját vállalkozására vonatkozó összes hatályos jogszabálynak megfelel, de a magyar Szt. külső bizonylatokkal kapcsolatos előírásait nem elégíti ki, mert ez esetben az adóhatóság következőket mérlegeli:
a.) létezik-e az értékesítésről, a szolgáltatás igénybevételéről szóló szerződés, megállapodás a két fél között;
b.) Bizonyítható-e a termékért, a szolgáltatás igénybevételéért fizetett ellenérték kifizetése;
c.) Bizonyítható-e hitelt érdemlően, mindkét fél által elismert formában az értékesítés, illetve a szolgáltatás teljesítésének és igénybevételének ténye.
A NAV álláspontja: amennyiben ez a három feltétel egyszerre teljesül, (és a korábban említetteknek megfelelően a bizonylatkibocsátó nem vétett a rá vonatkozó bizonylatkibocsátással kapcsolatos jogszabályok ellen), úgy a három feltétel fennállását bizonyító dokumentumok alapján a felmerült költséget el lehet számolni a vállalkozás számviteli rendszerében, abban az esetben is, ha a külföldi partner által kiállított bizonylat nem felel meg teljes körűen a magyar Szt. előírásainak.