Felhívások a NAV-tól
Bár sokan már azt is gyanúsnak vélik, ha egyszerű tájékoztatást kapnak az adóhatóságtól, de akadnak jócskán, akik a NAV különböző felhívásaira a fülük botját sem mozgatják és akár igazuk is lehet. Ha netán mégsem, akár mulasztási bírsággal is „fizethetnek” tájékozatlanságukért. Hogy ez ritkábban forduljon elő célszerű tájékozódni az itt vázolt adóhatósági felhívásokról és azok következményeiről.
Az adóhatóság az Art 91.§-a alapján a bevallásban közölt adatok kiegészítésére hívhatja fel azokat a magánszemélyeket, akiknek a bevallott jövedelme egymást követő két éves bevallási időszak tekintetében sem éri el a mindenkori minimálbért. A bevalláskiegészítése nem jelent mást, mint, hogy az érintettnek az adóévben szerzett összes jövedelem (bevétel) felhasználásáról (kiadásáról, ráfordításáról, befektetéséről), továbbá annak forrásairól nyilatkozatot kell tennie. Ilyen esetben az adóhatóság ellenőrizheti
a) a más személyekkel közös háztartásra vonatkozó, illetőleg más személyek törvény vagy szerződés alapján történő eltartásával kapcsolatos azon adatokat,
b) a házastársi (élettársi) vagyonközösséghez tartozó, illetőleg az adózó használatában lévő vagyontárgyak olyan jellemzőit,
amelyek az adózó valós jövedelem (bevétel) felhasználásának és forrásának megállapításához elengedhetetlenek.
A nyilatkozat és a vázolt ellenőrzések alapján nyert adatokat az állami adóhatóság abból a szempontból vizsgálja, hogy a nyilatkozatban megjelölt felhasználásra (kiadásra, ráfordításra, befektetésre) a magánszemélynek a bevallott jövedelme és egyéb forrása nyújthatott-e elegendő fedezetet. Amennyiben a felhasználáshoz a bevallott jövedelem és egyéb forrás nem adhatott elégséges fedezetet, vagy a magánszemély – az adóhatóság külön felhívására – a nyilatkozatban foglaltakat hitelt érdemlően nem igazolja, az adóhatóság a magánszemély bevallásának utólagos ellenőrzését rendeli el. Ellenkező esetben arról értesíti az adózót, hogy nem jelölte ki ellenőrzésre és a nyilatkozat illetve ehhez kapcsolódó ellenőrzései során szerzett adatokat megsemmisíti.
A nyereségérdekelt szervezeti formában működő, ugyanakkor folyamatosan veszteséget mutató adózók vonatkozásában a törvény meghatároz egy sajátos eljárási rendet annak hatékony megállapítása, feltárása érdekében, hogy az adózó bevallásában, illetőleg könyveiben, bizonylataiban feltüntetett adatok megfelelnek-e a valóságnak. Ennek keretében ha az adózó bevallásában nyilatkozik arról, hogy nem választja adóalapként a személyi jövedelemadóról szóló törvény 49/B. §-ának (23) bekezdése, illetőleg a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény 6. §-ának (7) bekezdése szerinti jövedelem-(nyereség-)minimumot, köteles az adóbevallásához mellékelni az állami adóhatóság által rendszeresített bevallást kiegészítő nyomtatványt. Ez a nyomtatvány joghatását tekintve szintén bevallásnak minősül. Az adóhatóság a nyomtatvány feldolgozása és kockázatelemzés alapján egyes adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére választja ki azokat, akiknél alapos okkal feltehető, hogy a vállalkozási tevékenység kimutatott eredménye a bevételek eltitkolásának vagy szabálytalan költségelszámolásnak a következménye.
Ez a szokásos bajokon felül azzal a kellemetlen következnénnyel is jár, hogy az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét, illetőleg azt, hogy a költségek (ráfordítások) ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel, az adózónak kell bizonyítania. Ha ez a bizonyítás jelentős számban és mértékben sikertelen az adóhatóság az adóalapot, illetőleg az adót a bevallások utólagos ellenőrzése keretében, az Art 108.§ (3) bek e. pontja alapján becsléssel állapítja meg.
Ha az adóhatóság megállapítása szerint a vállalkozás eredménye és az abból származó jövedelem valószínűsíthetően nem nyújt fedezetet az egyéni vállalkozó vagy a magánszemély tulajdonos életviteléhez szükséges kiadásokra (ráfordításokra), befektetésekre, az adóhatóság a magánszemélyt bevallás kiegészítésére hívhatja fel a 91. §-ban foglaltak alkalmazásával.
Az ellenőrzésre történő kiválasztást az adóhatóság a bevallások benyújtásának határidejétől, illetőleg hibás, hiányos bevallás esetén a bevallás kijavításának vagy késedelmesen benyújtott bevallás esetén a bevallás beérkezésének napjától számított 30 napon belül folytatja le, és erről az adózót értesíti. Az értesítés nem minősül az ellenőrzés megkezdésének, azaz önellenőrzésre ekkor még lehetőség van. Az ellenőrzést az adóhatóság a kiválasztástól számított egy éven belül köteles megkezdeni.
Új, 2013. január 01. napjától hatályos jogintézmény az önellenőrzésre történő felhívás. Az eljárás lényege, hogy az adóhatóság a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély adózót önellenőrzés elvégzésére hívhatja fel, ha az adózó bevallásának adatai és az állami adóhatóság rendelkezésére álló adatok összevetése alapján az adózó terhére mutatkozó eltérést állapít meg.
A felhívásnak az érintett nem köteles eleget tenni, az önellenőrzés elmulasztása esetén mulasztási bírság kiszabásának nincs helye. Valamint az adózóval szemben ellenőrzés a felhívás közlésétől számított 30 nap elteltéig nem kezdhető meg a felhívásban megjelölt adónem és időszak tekintetében.
A felhívás elektronikusan vagy postai úton küldhető meg és az alábbi adatokat kell tartalmazza:
a) az adózó nevét, lakcímét, adóazonosító jelét,
b) az önellenőrzésre felhívással érintett időszakot és adónem megjelölését,
c) a havi adó- és járulékbevallásra, valamint adatszolgáltatásra kötelezettek bevallása, illetve adatszolgáltatása alapján számított adó alapját, az adót, a visszatérítendő adót, a befizetendő adót, valamint az adatok alapjául szolgáló, az adóhatóság nyilvántartásában szereplő adatokat, továbbá az eltérés összegét.
Ha az önellenőrzésre felhívásra a költségvetési támogatás kiutalására nyitva álló határidőn belül kerül sor, a felhívás kiadmányozásától az önellenőrzés beérkezéséig, de legfeljebb a felhívás közlését követő 30. napig, a kiutalás határideje szünetel.