Legyen több kettőnél
A munkaszerződésre vonatkozó törvényi vélelemmel szemben a kata hatálya alá tartozó vállalkozásnak van ugyan lehetősége az ellenbizonyításra, de annak módja kötött. A jogszabály szerint ezt a vélelmet akkor kell megdőltnek tekinteni, ha a 2012. CXLVII tv. 1.§ (3) bekezdésében felsorolt körülmények közül egynél több azaz legalább kettő megvalósul. Ha biztosra szeretnénk menni javallott nem megelégedni a jogszabály által minimálisan előírt legalább két feltétel teljesítésével, ha a körülmények lehetővé teszik célszerű ezt túlteljesíteni.
Így ha valamely pont feltételeinek megvalósulását vitatná is az adóhatóság, még marad „tartalékunk” és nem kényszerülünk bele egy hosszadalmas, esetleg csak a bíróságon véget érő vitába. A továbbiakban a vélelem megdöntésére alkalmas egyes pontokkal kapcsolatban adunk általános tájékoztatást, konkrét szerződésekre illetve az adóhatóság ilyen irányú megállapításaira vonatkozó segítséget adótanácsadói szolgáltatásunk keretében tudunk nyújtani.
A teljes felsorolás a Bizonyíts, ha tudsz! című tájékoztatóban olvasható, itt most csak azokat a feltételeket vesszük sorra, melyek a kisadózó vállalkozás szerződéseivel hozhatók összefüggésbe.
- a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette;
A feltétel megvalósulásához bizonyítani kell, hogy a tevékenység végzésében ténylegesen részt vett más személy is például a kisadózó vállalkozás alkalmazottja(i), másik tagja, a kisadózó vállalkozás alvállalkozója. Ez történhet a tevékenység jellegétől függően például építési napló bejegyzéssel, az adott feladatra kötött alvállalkozói szerződéssel, annak teljesítésére vonatkozó igazolással, számlával. Figyelemmel a törvény szövegében szereplő „végezhette” fordulatra, adott esetben akár elegendő lehet a kisadózó vállalkozás adott feladatra vonatkozó szerződésében annak kikötése, hogy a szerződésben vállalt feladat teljesítéshez a kisadózó vállalkozás jogosult alvállalkozót igénybe venni, vagy a teljesítésbe alkalmazottait illetve a vállalkozás más tagját bevonni.
- az az adózó, akitől egy millió forintot meghaladó árbevétele származott nem adhatott utasítást a KATÁ-s vállalkozásnak a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan;
A tevékenység végzésének módjára vonatkozó utasítási jog kifejezetten a munkaszerződések tipikus eleme ez esetben a munkavállaló tevékenységét a munkáltató utasítása szerint végzi. A munkáltató nem csak azt jogosult meghatározni milyen tevékenységet végezzen a munkavállaló, hanem azt is hogyan. A vállalkozási jogviszonyban a felek a létrehozandó eredményt határozzák meg, a megrendelő az eredmény létrehozásának módját nem határozhatja meg, annak megválasztása a vállalkozó joga, de egyben felelős is azért, ha az általa választott mód nem vezet a szerződésben meghatározott eredményre. Azt, hogy adott esetben mire volt joga a megrendelőnek elsődlegesen az adott feladatra létre jött szerződés alapján lehet igazolni. Ahhoz, hogy ez a feltétel felhasználható legyen a törvényi vélelem megdöntésére célszerű, ha a szerződésben kifejezetten kizárásra kerül a megrendelő munkavégzés módjának meghatározására vonatkozó joga. Azonban ez önmagában, még nem feltétlenül elegendő az üdvösséghez tekintve, hogy a szerződésben foglaltaknak annyiban van jelentősége, a munkaviszonyra vonatkozó vélelem megdöntése során, .amennyiben azokat a tények alátámasztják vagy legalább nem mondanak ellene. Ha például a szerződésben ugyan kizárták a megrendelő munkavégzés módjára vonatkozó utasítási jogát, de egyéb iratokból (építési napló, levelezés) vagy egyéb körülményekből nyilvánvalóan élt ezzel akkor a szerződés ellenére sem lehet eredményesen erre a pontra hivatkozni a törvényi vélelem megdöntése során.
- a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll;
Azoknál a vállalkozásoknál, melyek saját műhellyel, irodával rendelkeznek és az általuk végzett tevékenységet annak természete folytán ott végzik ez a feltétel viszonylag egyszerűen teljesíthető. Az egyértelműség kedvéért ez esetben sem árt ezt a tényt a szerződésben rögzíteni. Bonyolultabb lehet a helyzet a javítási vagy helyszíni kivitelezési munkáknál. Ilyen esetekben a tevékenységet annak jellege folytán a kisadózó nem a saját műhelyében végzi. Ilyen esetekben akkor lehet esély e pont felhasználásának a munkaviszonyra vonatkozó vélelem megdöntése során, ha a munkaterület a munkavégzésnek időtartamára a kisadózó vállalkozás birtokába kerül és ezt a tényt a tevékenységre vonatkozó szerződésben és egyéb iratokban (munkaterület átadás átvételi jegyzőkönyv) rögzítik.
- a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem az az adózó bocsátotta a KATÁ-s vállalkozás rendelkezésére, akitől az egy millió forintot meghaladó árbevétele származott;
Ahogy a korábbi pontoknál már utaltunk ez esetben sem elegendő csupán a fenti követelmény szerződésben történő rögzítése. Sőt e pontnál a viszonylag könnyű ellenőrizhetőség folytán elsődleges jelentősége nem is a szerződésnek lehet, hanem annak, tudjuk-e igazolni, hogy a szükséges eszközöket, anyagokat magunk biztosítottuk. Ez történhet az eszközök esetében például leltár, az anyagok kapcsán beszerzési számlák segítségével. Gyakori problémát jelenthet e pont esetében az az eset, amikor az alvállalkozói pozícióban lévő kisadózó számára célszerűségi szempontok pl. nagy tétel miatt kedvezőbb beszerzési ár miatt. a megrendelő biztosítja a szükséges anyagokat vagy azok egy részét illetve egyes speciális nagyobb értékű szerszámokat. Álláspontunk szerint ilyen eseten sem kell feltétlenül lemondani e pont felhasználásáról a vélelem megdöntése során. A munkaviszony keretében a szerszámokat és az anyagokat a munkaadó térítésmentesen biztosítja a munkavállaló számára. Amennyiben a kisadózó vállalkozás számla ellenében megvásárolja az anyagokat a megrendelőjétől vagy bérli az eszközöket, álláspontunk szerint a vélelem megdöntése szempontjából nem rendelkezésre bocsátás, hanem beszerzés történik. Persze a beszerzés és/vagy a bérlés tényét a szerződésben való rögzítésen túl számlával is kell tudni bizonyítani.
- a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg.
A munkaviszony keretében tipikus, hogy a munkavégzés rendjét a munkáltató határozza meg. A vállalkozási jogviszonyban a megrendelő erre nem jogosult. Adódhatnak azonban helyzetek, amikor pl. működő üzemben, lakóházban végzett munkák esetében az üzem illetve a lakók érdekében korlátok közé kell szorítani a munkavégzés idejét. Például csak 8 – 20 óra között van lehetőség a munkavégzésre vagy 6 – 12 óra között nem lehet munkát végezni. Ez álláspontunk szerint nem jelenti azt, hogy a munkavégzés rendjét nem a kisadózó határozza meg, tekintettel arra, hogy ez a korlátozás nem a kisadózó és megrendelője jogviszonyából, hanem a munkavégzés helyének jellegzetességéből fakad. Bárki végezne ott munkát rá is ezek a szabályok vonatkoznának. Véleményünk szerint akkor lehet ezt a pontot sikerrel felhasználni a vélelem megdöntésére, ha a korlátozás alá nem eső időn belül a munkavégzése rendjét a kisadózó vállalkozás szabadon határozhatja meg és ez kiderül a szerződésből valamint nem mondanak ennek ellent az egyéb körülmények, iratok.