A kisadózó adminisztrációs kötelezettségei

kisadózó bejelentési kötelezettsége, kisadózó adatszolgáltatási kötezettsége, kisadózó nyilvántartási, számlakiállítási kötelezettsége

Az adóegyszerűsítés illetve az adóteher mérséklés mellett  a KATA szerinti adózás másik vonzereje az egyszerűsített nyilvántartási kötelezettség. Mely a kettős, de még az egyszeres könyvvitelhez képest is lényegesen csökkenti a nyilvántartások bonyolultságát és mennyiségét, a tevékenységhez kapcsolódó bevallási, bejelentési kötelezettséget.

Ez persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincs ilyen feladat.  Például a bevallási kötelezettségek egyszerűsödése mellett azért maradt némi nyilatkozattételi illetve adatszolgáltatási kötelezettség a KATA szerint adózó vállalkozások nyakában. Ezek nem feltétlenül rettenetesek, de komolyan veendők.

A kisadózó vállalkozás az adóévet követő év február 25-ig az állami adóhatóság által rendszeresített, papír alapon vagy elektronikus úton benyújtott nyomtatványon nyilatkozatot tesz az adóévben adóalanyként megszerzett bevételéről. Ha az adóalanyiság év közben szűnik meg, a nyilatkozatot a megszűnést követő 30 napon belül kell megtenni. A nyilatkozatot a ’KATA jelű nyomtatványon kell elkészíteni.

Ha a kisadózó vállalkozás az adóévben megszerzett bevétel után a 8. § (6) bekezdése szerinti százalékos mértékű adó megfizetésére is köteles, az adóévet követő év február 25. napjáig, ha az adóalanyiság év közben szűnik meg, az adóalanyiság megszűnését követő 30 napon belül a százalékos mértékű adót is be kell vallani és meg kell fizetni.

Figyelem! A KATA tv  7. § (1) bekezdés szerinti bejelentés( kisadózó személyének bejelentése) , az ezzel kapcsolatos a 7. § (5)  bekezdés szerinti változás bejelentés és a 8. § (11)  bekezdés szerinti bejelentés ( a kisadózó vállalkozás bejelentése arról, hogy  a kisadózó után nem keletkezik tételes adófizetési kötelezettsége) végrehajtható okiratnak minősül. Az állami adóhatóság a kisadózó vállalkozás kisadózó vállalkozások tételes adófizetési kötelezettségét - kivéve a 8. § (6)  bekezdése szerinti százalékos mértékű adót – ezen végrehajtható okiratok és az adóhatóság határozata alapján tartja nyilván.

Végrehajtható okirat

 2017. évi CLIII. törvény az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról 

29. § (1) A végrehajtási eljárásban végrehajtható okirat

a) a fizetési kötelezettséget megállapító, véglegessé vált hatósági döntés,

b) önadózás esetén a fizetendő adót, adóelőleget, adóelőleg-kiegészítést tartalmazó bevallás,

c) az adózóval közölt adóhatósági adómegállapítás,

d) az állami adó- és vámhatóság javára fizetési kötelezettséget megállapító jogerős bírósági határozat, bíróság által jogerősen jóváhagyott egyezség, továbbá a bírósági eljárási illetéket megállapító bírósági határozat, valamint a bírósági eljárási illeték tárgyában küldött bírósági megkeresés és értesítés,

e) az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettséget tartalmazó bejelentés,

f) büntetőeljárás során hozott határozat, amely jogerősen adóbevétel-csökkenést, vagyoni hátrányt, vagy jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatást állapít meg, kizárólag az adóbevétel-csökkenés, a vagyoni hátrány vagy a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás tekintetében,

g) az általános közigazgatási rendtartáson alapuló végrehajtás esetén a behajtást kérő hatóság megkeresésének mellékletét képező, annak alapjául szolgáló döntés - ide értve a meghatározott cselekmény végrehajtását is -,

h) az adók módjára behajtandó köztartozás esetén a behajtást kérő megkeresése,

i)-p)

(2) Az okirat végrehajthatóságához külön intézkedésre nincs szükség.

(3) A tartozás után felszámított pótlék, kamat, a végrehajtási költségátalány és költségminimum az adótartozásra vonatkozó végrehajtható okirat alapján hajtható végre.

Adatszolgáltatási kötelezettség. A kisadózó vállalkozás nyilatkozatában vagy bevallásban adatot szolgáltat bármely más adóalany (ide nem értve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyt) nevéről és címéről, az adóalanytól a naptári évben megszerzett bevétel összegéről, ha az adóalanytól megszerzett, a kisadózó vállalkozás által kiállított számla szerinti bevétel a naptári évben az 1 millió forintot meghaladja. Az adatszolgáltatás teljesítése során nem kell figyelembe venni a kisadózó vállalkozás olyan bevételét, melyről a kisadózó vállalkozás nem számlát állított ki. Ilyen lehet például kártérítés, kötbér stb.

Figyelem a fenti kötelezettség „kölcsönös”! :Az Art. szerinti adózó (ide nem értve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyt és a kisadózók tételes adójának alanyát) a tárgyévet követő év január hónapra vonatkozó, az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallásában adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére a kisadózó vállalkozás nevéről, címéről, adószámáról, a kisadózó vállalkozás részére a naptári évben juttatott összegről, továbbá termékértékesítés esetén erről a tényről, szolgáltatásnyújtás esetén a szolgáltatás, szolgáltatások TESZOR számáról, ha annak a költségnek, ráfordításnak, kiadásnak az együttes összege, amely a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá tartozó vállalkozás részére juttatott ellenérték következtében felmerül, a naptári évben meghaladta az 1 millió forintot.

A számlaadási kötelezettség a kisadózó vállalkozások esetében is fennáll. A termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról kötelese az Áfa tv. szabályai szerinti nyugta vagy számla kiállítására, azzal, hogy a kiállított számlán feltünteti a „Kisadózó” megjelölést . Amennyiben a kisadózó vállalkozás az általa kiállított bizonylaton nem tünteti fel a „Kisadózó” szöveget, az Art. szerinti mulasztási bírsággal sújtható.

Mulasztási bírság

 2017. évi CL. törvény  az adózás rendjéről

220. § [Általános bírságszabály] 

(1) Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az adóhatóság az e törvényben, adókötelezettséget előíró törvényben, illetve e törvények felhatalmazásán alapuló más jogszabályban megállapított kötelezettségnek a megszegése miatt a természetes személy adózót kettőszázezer forintig, nem természetes személy adózót ötszázezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja.

 A kisadózó vállalkozás bevételi nyilvántartás vezetésére köteles. A törvény - figyelemmel arra, hogy az adóalany a számviteli törvénynek nem alanya – az alábbiak szerint határozza meg a bevételi nyilvántartással szemben támasztott minimum követelményeket, továbbá a bevételi nyilvántartás vezetésének és a bizonylatok megőrzésének szabályait.

A kisadózó vállalkozás bevételi nyilvántartást vezet, amelyben időrendben, folyamatosan, ellenőrizhető módon nyilvántart és rögzít minden olyan adatot, amely adókötelezettsége teljesítéséhez és a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges. A bevételi nyilvántartás legalább a következő adatokat tartalmazza:

a) sorszám;

b) a bizonylat sorszáma;

c) a bevétel összege;

d) a bevétel megszerzésének időpontja.

A nyilvántartásban adatot rögzíteni, módosítani és törölni csak bizonylat alapján  lehet. A nyilvántartásban rögzített adatot módosítani vagy törölni csak úgy lehet, hogy az eredeti adat a módosítást, illetve a törlést követően is megállapítható legyen.

A bevételi nyilvántartás vezetésével összefüggő kötelezettséget teljesítettnek kell tekinteni, ha a kisadózó vállalkozás az általa kiállított nyugtákat, számlákat teljes körűen megőrzi akkor, ha e dokumentumokból a bevétel megszerzésének időpontja hitelesen megállapítható. A kizárólag készpénzes bevétellel rendelkező kisadózó vállalkozás esetében, mind a nyugta, mind a számla eleget tesz ennek a feltételnek.

A bizonylatot, a nyilvántartást a kiállítás adóévét követő 5. naptári év végéig kell megőrizni. E kötelezettség a bizonylat rontott példányára is vonatkozik. A bizonylat megőrzési adott esetben nem csak a bevételi bizonylatok esetében fontos. Célszerű lehet például a kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozás számára az árubeszerzésre vonatkozó bizonylatok megőrzése is. Ugyanis ezek hiányában nem tudja igazolni az általa forgalmazott árú eredetét. Ebben az esetben pedig az adóhatóság igazolatlan eredetű árú forgalmazása miatt mulasztási bírságot szabhat ki, melynek összege az ilyen árú értékének a 40%-a de legalább magánszemélyek esetén 200 ezer, nem magánszemély adózók esetén 500 ezer forint. A témához kapcsolódó további információk.

Igazolatlan eredetű árú

2017. évi CL. törvény  az adózás rendjéről

226. § [Igazolatlan eredetű áru forgalmazása és EKAER bejelentési kötelezettség nem előírásszerű teljesítése] 

(1) Ha az adózó igazolatlan eredetű árut forgalmaz, terhére az adóhatóság az áru forgalmi értékének negyven százalékáig terjedő, de természetes személy adózó esetében legalább kettőszázezer forintig, nem természetes személy adózó esetében ötszázezer forintig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki.

 Segíthetünk? Tanácsadás