Szankció csak a törvényes határidőn belül

Kúria Kfv.I.35.760/2016/6. számú ítélete, mely az Alkotmánybíróság 5/2017.(III.10.) számú határozatában kifejtett jogértelmezésére alapul alapvetően befolyásolhatja az  adóhatósági eljárások jövőbeni menetét.  Az ítélet az Art-ban meghatározott eljárási határidő túllépéséhez fűz jogkövetkezményeket. A jelenlegi gyakorlattal ellentétben egyértelműen kimondja, hogy  a jogszabályban a határozathozatalra megállapított határidő után az adózóval szemben szankció nem alkalmazható.

A konkrét esetben, melynek kapcsán az ítélet született az áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés jegyzőkönyvét 2014. október 17-én kézbesítették a felperesnek. Az elsőfokú adóhatóság a 2015. május 11-én hozott határozatot.

A jogerős ítélet valamennyi kereseti előadás tekintetében elutasította a felperes keretét. Egyebek mellett megállapította, hogy az elsőfokú határozat kiadmányozására valóban az Art. 128.§ (1) bekezdés szerinti határidőn túl került sor. Ez a határidő azonban nem jogvesztő, az adóhatóság ezen határidőn túl is jogosult a határozat meghozatalára.

A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria alkalmazta az Art. 128.§ (1) bekezdés utolsó mondatát. Tekintettel volt azon 5/2017.(III.10.) AB határozatra, amely szerint az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdéséből eredő alkotmányos követelmény, hogy a jogszabályban meghatározott határidő leteltét követően nem szabható ki szankció.

Megállapította, az adókülönbözet megállapítása jogszerűen történt: alperes határozatával a felperes jogszerűtlen adózói magatartását korrigálta. A közteherviselésre irányadó alkotmányos elvek következtében, kifejezett törvényi rendelkezés hiányában, az adóhatóság az Art. 128.§ (1) bekezdés harmadik bekezdése szerinti határidő leteltét követően sincs elzárva attól, hogy utólagosan megállapítsa az adót, az adókülönbözet nem jogkövetkezmény. 

Alperes jogkövetkezményként késedelmi pótlékot és adóbírságot alkalmazott. A pénzügyi teljesítések késedelme esetén a kamat/pótlék megfizetésének kötelezettsége általános jogelv, amely adott esetben az adóhatóságot is terheli. Az intézmény jellemzőinek alapján a késedelmi pótlék kapcsán a Kúria nem észlelte azt a tartalmat, amit az AB határozat az érintett határozatban szankcióként értékelt.

Az adóbírság nem alkotmányos kötelezettségen, nem általános jogelveken, hanem kizárólag a jogalkotó azon elhatározásán nyugszik, hogy adóhiány esetén kerüljön sor adóbírság fizetésére. A Kúria az 5/2017.(III.10.) AB határozat [15] pontjával azonosan azt állapította meg, az adóhatóság számára a szankcióalkalmazás lehetőségének elenyészése nem „jogvesztés”, hanem pusztán egy addig fennálló lehetőség megszűnése. Osztotta az AB határozat [16] pontjának azon megállapítását is, hogy a tisztességes hatósági eljáráshoz való joghoz hozzátartozik annak biztosítása, hogy az adóhatóság a rá vonatkozó határidőket betartsa, és ezen határidő be nem tartását ne az adózó terhére, hanem javára értékeljék. Mindennek alapján az következtetés vonható le, hogy felperes esetében az Art. 128.§ (1) bekezdésében nevesített törvényi határidőt jelentősen túllépő adóhatóságnak már nincs lehetősége az adóbírság szankciójának alkalmazására.