Tb. katásoknak

Főállású kisadózó társadalombiztosítása, Fóállsú kisadózó szolgálati ideje

A Tbj. 5.§ (1) bek. j. pontja szerint a főállású kisadózóként bejelentett személy biztosított.

1997. évi LXXX tv. 5. § (1) j. pont

E törvény alapján biztosított 

j) *  a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvényben meghatározottak szerint a főállású kisadózóként bejelentett személy

Biztosítottként pedig  a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosult lehet.

A 2012. évi CXLVII. (Kiva) törvény 10. § (1) bekezdése szerint az ellátások alapjaként  havi 50 ezer forint tételes adó fizetése esetén 94 400 forintot,  75 ezer forint havi adófizetés választása esetén 158 400 forintot kell figyelembe venni.

A havi 50 ezer forint tételes adót fizető kisadózó esetén tehát az ellátás alapja alacsonyabb, mint a 2019. január elsején érvényes minimálbér így részére nyújtott ellátások sem érik el az egyébként legalább a minimálbér után járulékot fizető egyéni vagy társas vállalkozók ellátását. A magasabb összegű, havi 75 ezer forintos tételes adót fizető kisadózók esetében az ellátás alapja viszont meghaladja az év első napján érvényes minimálbér összegét.

Ez a helyzet a nyugdíj szempontjából hátrányosan befolyásolja a nyugellátás alapjául szolgáló átlagkereset összegét és az arányos szolgálatiidő számításra tekintettel csökkentheti a szolgálatiidő tartamát is.

 Az 1997. évi LXXXI törvény 39.§ (2) bekezdése szerint a főállású kisadózó szolgálati idejének meghatározása során is alkalmazni kell a 39.§ (1) bekezdésében foglaltakat.

1997. évi LXXXI törvény 39.§ (2)  Az (1) bekezdés rendelkezéseit a Tbj. 30/A. §-ának (2) bekezdése szerinti mezőgazdasági őstermelő 2007. december 31-ét követően szerzett biztosítási idejének, valamint a főállású kisadózó biztosítási idejének szolgálati időként történő figyelembevétele során is alkalmazni kell.

1997. évi LXXXI törvény 39.§ (2)

 1997. évi LXXXI törvény 39.§ (2)  Az (1) bekezdés rendelkezéseit a Tbj. 30/A. §-ának (2) bekezdése szerinti mezőgazdasági őstermelő 2007. december 31-ét követően szerzett biztosítási idejének, valamint a főállású kisadózó biztosítási idejének szolgálati időként történő figyelembevétele során is alkalmazni kell.

Az 1997. évi LXXXI törvény 39. § (1) bekezdése szerint, amennyiben a biztosítottnak  a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének a)–b), g) pontja és a (2) bekezdése. §-a (1) bekezdésének a)–b), g) pontja és a (2) bekezdése szerinti biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében elért nyugdíjjárulék-alapot képező keresete, jövedelme a minimálbérnél kevesebb, akkor a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe. Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya megegyezik  a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkori érvényes minimálbér arányával.

1997. évi LXXXI törvény 39.§ (1)
1997. évi LXXXI törvény 39.§ (1)   Ha a biztosítottnak a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének a)-b), g) pontja és a (2) bekezdése szerinti biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében - ide nem értve a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) értelmében teljes munkaidőben, illetőleg az adott munkakörre irányadó, jogszabályban meghatározott munkaidőben foglalkoztatottakat - elért nyugdíjjárulék-alapot képező keresete, jövedelme a külön jogszabályban meghatározott minimálbérnél kevesebb, akkor a 20. §-ának alkalmazása során - az 1996. december 31-ét követő időszak tekintetében - a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe. Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkori érvényes minimálbérarányával. 

Ez például egy, 2019-ben folyamatosan kisadózói tevékenységet folytató, havi 50 ezer forint adót fizető kisadózó esetében azt jelenti, hogy ebben az évben várhatóan 12 x 94 400 = 1 132 800/12 x 149 000 = 1 788 000= 0,633 x 365 = 231 nap szolgálati időt szerez.

Ha az érintett vállalkozó nő, akkor a fenti körülmények nem befolyásolják a kedvezményes nyugdíjjogosultsághoz szükséges 40 éves jogosultsági időt. Ebben az összefüggésben  egy nap biztosításban töltött idő  egy nap jogosultsági időt eredményez. Szintén nem kell figyelembe venni a szolgálati idő meghatározásának  fenti módját  a nyugellátáshoz minimálisan szükséges 20 év szolgálati idő számítása során. Az arányos szolgálati időszámítás szabályait kizárólag a nyugdíj összegének a megállapításánál kell alkalmazni.

Társadalombiztosítási szempontból szerencsésebbeknek mondhatók azok a főállású kisadózók, akik más biztosítási jogviszonnyal is rendelkeznek pl. heti 36 órát el nem érő munkaviszonyban vannak.

Például egy heti 25 órás munkaviszony egész jól kiegészíti a kisadózói jogviszony ellátási alapját. A pénzbeli egészségbiztosítási ellátások (táppénz, csed, gyed) esetében ez azt jelenti, hogy mindkét jogviszony esetében vizsgálni kell a jogosultsági feltételeket és mindkét jogviszonyban külön-külön megállapítani az ellátást.

A nyugdíjbiztosítási ellátások vonatkozásában pedig az ellátási alapok összeadódnak, de ez esetben is egy nap biztosításban töltött idővel  legfeljebb csak egy nap szolgálati idő szerezhető.   

A nem főállású kisadózóra nem terjed ki a biztosítás, így a havi 25 ezer forintos kata megfizetésével semmilyen társadalombiztosítási ellátásra sem szerezhető  jogosultság.