Adóügyi illetőség

adóügyi illetőség, kettős adőztatást kizáró egyezmény, illetőség igazolás

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 2. § (4) bekezdése szerint a belföldi illetőségű magánszemélyek adókötelezettsége összes bevételükre kiterjed, azaz adókötelezettségük teljes körű.

1995. évi CXVII. törvény 2. § (4)
Szja tv 2.§ (4) A belföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége összes bevételére kiterjed (teljes körű adókötelezettség). A külföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége kizárólag a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó, vagy egyébként nemzetközi szerződés, viszonosság alapján a Magyarországon adóztatható bevételére terjed ki (korlátozott adókötelezettség).

Másként fogalmazva a belföldi illetőségű magánszemélyek hazai adókötelezettsége független attól honnan származik a bevétele. A magyarországi és a külföldről származó bevételekre egyaránt kiterjed. KIVÉVE, ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik.

Szja tv. 2.§ (5)
Szja tv. 2.§ (5)   A nemzetközi szerződés előírását kell alkalmazni, amennyiben törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés e törvénytől eltérő előírást tartalmaz. E törvénytől viszonosság alapján is helye van eltérésnek, de a viszonosság alkalmazása az adózó számára nem eredményezhet a törvényben meghatározottakhoz képest kiterjesztő adókötelezettséget. A viszonosság kérdésében az adópolitikáért felelős miniszter állásfoglalása az irányadó.

Az adóügyi illetőség egy speciális jogi fogalom a lényegét tekintve azt fejezi ki hogy egy magánszemély melyik állammal áll adózási szempontból kapcsolatban. Nem azonos az adott személy állampolgárságával, bár ennek lehet szerepe az adóügyi illetőség megállapításában.

A magyarországi illetőségre vonatkozó szabályokat az szja törvény 3.§ 2. pontja tartalmazza.

Szja törvény 3.§ 2. pont

2. Belföldi illetőségű magánszemély: 

 a) a magyar állampolgár (kivéve, ha egyidejűleg más államnak is állampolgára, és belföldön nem rendelkezik a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényben meghatározott lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel);

b) az a természetes személy, aki a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben meghatározottak szerint a szabad mozgáshoz és a három hónapot meghaladó tartózkodáshoz való jogát az adott naptári évben - a ki- és beutazás napját is egész napnak tekintve - legalább 183 napig Magyarország területén gyakorolja;

c) a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó letelepedett jogállású, illetve hontalan személy; továbbá

d) az a)-c) pontban nem említett természetes személy, akinek

da) kizárólag belföldön van állandó lakóhelye;

db) létérdekei központja belföld, ha egyáltalán nem vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel;

dc) szokásos tartózkodási helye belföldön található, ha egyáltalán nem vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel, és létérdekei központja sem állapítható meg;

azzal, hogy a létérdekek központja az az állam, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb személyes, családi és gazdasági kapcsolatok fűzik, továbbá az állandó lakóhely az olyan lakóhely, ahol a magánszemély tartós ottlakásra rendezkedett be és ténylegesen ott lakik. Nem változik az állandó lakóhely, ha a magánszemély ideiglenes jelleggel huzamosabb ideig külföldön tartózkodik.

3.  Külföldi illetőségű magánszemély: a belföldi illetőségű magánszemélynek nem minősülő természetes személy, valamint - a 2. pont c) alpontjában foglaltaktól eltérően - a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 35. § (1) bekezdésének e) pontja hatálya alá tartozó letelepedett jogállású személy, feltéve, hogy bármely 12 hónapos időszakban - a ki- és beutazás napját is egész napnak tekintve - kevesebb, mint 183 napot tartózkodik Magyarország területén. 

Adott esetben szükség lehet a magyar illetőség igazolására. A belföldi illetőségről a NAV, az erre irányuló  kérelem beérkezésétől számított 6 napon belül állítja ki az igazolást, a kiállítás napján fennálló állapotnak megfelelően magyar, vagy az adózó kérelmére, magyar és angol nyelven. A kérelem benyújtása az „Igazol” elnevezésű összevont nyomtatványon történhet.

A magyar illetőséggel bíró magánszemélyek esetében is előfordulhat azonban, hogy egy külföldi államban az ott irányadó szabályok alapján szintén illetőséggel bírónak kell tekinteni.

Ha valaki bizonytalan abban, hogy az adott külföldi államban illetőséget szerzett-e, célszerű az adott állam adóhatóságától kérni az érintett időszakra vonatkozó illetőség igazolást. Az igazolás kiadásának a megtagadása azt jelenti, hogy a vizsgált időszakban nem volt az adott államban illetősége.

Amennyiben az illetőség igazolást megkapja, egyértelműen megállapítható, hogy az adott államban, a megjelölt időszakban illetőséggel bírt.

Így adódhat olyan helyzet, hogy valaki azonos időszakban két államban is illetőséggel bír az érintett államok hazai joga szerint.

Az ilyen esetekben kialakuló  kettős adóztatás feloldására szolgálnak az érintett államok közötti kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó egyezmények. Arról hogy Magyarországnak mely államokkal van erre vonatkozó érvényes szerződése erre a linkre kattintva találsz információt.

Abban az esetben, ha egy magánszemélyt két állam a saját belső joga alapján egyaránt belföldi illetőségűnek tekint, akkor a tényleges illetőség kérdését az Egyezmény lakóhelyről vagy illetőségről szóló Cikke rendezi (jellemzően a 4. Cikk.) Az Egyezmény alapján a magánszemély tényleges illetőséget az állandó lakóhely, a létérdekek vagy más néven az életvitel központja, a szokásos tartózkodás hely vagy az állampolgárság alapján  kell megállapítani. Az egyes megállapodások a felsorolt ismérvek alkalmazásának sorrendjét önállóan határozzák meg.

Az illetőség meghatározása azért fontos, mert ennek alapján dönthető el, hol adózik az érintett magánszemély. Ha valaki a magyar szabályok szerint nem belföldi

illetőségű, illetve ha az is, de az érintett állammal fennálló Egyezmény alapján az illetőség szerinti államnak a külföldi államot kell tekinteni, a magánszemély külföldről származó jövedelme Magyarországon nem adóztatható.

Amennyiben a magánszemély magyar illetőségű, az adott Egyezmény előírásai függvényében  három eset lehetséges

Lehetnek olyan jövedelmek, melyek esetében az adóztatás jogát az Egyezmény kizárólag az illetőség szerinti állam, azaz Magyarország számára biztosítja (pl.: ingó értékesítéséből származó jövedelem). Ilyen esetben a külföldi államban adókötelezettség nem keletkezik.

Léteznek olyan jövedelemtípusok is (pl.: osztalék), melyek esetében mindkét állam jogosult a jövedelem adóztatására, de a külföldi állam ezzel a jogával csak az Egyezményben meghatározott mértékig élhet.

Bizonyos jövedelemtípusok (pl. ingatlan értékesítés) kizárólag a jövedelem forrása, azaz például az ingatlan fekvése szerinti államban adóztathatók.

Hogyan alakul az adózás egyezmények hiányában?

Magyarországnak mintegy nyolcvan külföldi állammal – ezen belül az Európai Unió összes államával – van hatályos kettős adóztatást kizáró egyezménye. Az egyezményes államok számából következően nem kizárt azonban, hogy magyar magánszemélynek olyan országból is származhat a jövedelme, mellyel Magyarországnak nincsen egyezménye.

Ilyen esetben a jövedelem adóztatására mindkét állam jogosult. Ennek a fölöttébb kellemetlen helyzetnek legalább a részbeni elkerülését segíti elő  az szja törvény 32.§ (1) bekezdése, mely a külföldön igazoltan megfizetett adó 90% - ával, legfeljebb a Magyarországon fizetendő adó összegéig engedi csökkenteni a Magyarországon megállapított adót.

Szja törvény 32.§ (1)
32. § (1) Ha az adóévi összevont adóalapnak olyan jövedelem is részét képezi, amely után a magánszemély külföldön jövedelemadónak megfelelő adót fizetett, - ha nemzetközi szerződésből más nem következik - a számított adót csökkenti a jövedelem után külföldön megfizetett adó 90 százaléka, de legfeljebb e jövedelem adóalapjára az adó mértékével megállapított adó. Nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely törvény, nemzetközi szerződés rendelkezése vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár.

A jelenlegi adómérték 15%, vagyis ha a külföldön megfizetett adó 90%-a ezt meghaladja, a hazai adófizetési kötelezettség legfeljebb eddig a mértékig csökkenthető. E szabályok alkalmazása szempontjából nem közömbös, hogy Egyezmény hiányában a magánszemély illetőségét – a magyar adókötelezettség szempontjából – kizárólag a magyar szabályok szerint kell megállapítani. A témával kapcsolatos további infók.

Segíthetünk? Tanácsadás