Ingó értékesítés és a gazdasági tevékenység

Alapvetően eltérően ítéli meg az szja törvény az ingó dolgok értékesítésből származó jövedelmet, akkor ha az gazdasági tevékenység kapcsán keletkezik, ezért fölöttébb fontos, pontosan tudjuk mikor végzünk gazdasági tevékenységet és annak mi a következménye. Ezt próbáljuk ebben a tájékoztatóban röviden bemutatni.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 16. § (1) bekezdése szerint Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely e törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység körébe. A meghatározás már sejteti, hogy nem kapunk tételes felsorolást mi minden tartozik ebbe a körbe. Ide sorolja a törvény példálózó felsorolása a megbízási jogviszony alapján végzett tevékenységből, az ingó vagyontárgy bérbeadásából, az ingatlan- és az ingó vagyontárgyak értékesítéséből származó jövedelmet amennyiben az átruházás gazdasági tevékenység keretében történik.

Ezúttal a az ingóvagyontárgyak értékesítéséből származó jövedelem sajátosságait mutatjuk be. Ehhez mindenek előtt azt kell tisztáznunk mit kell gazdasági tevékenység alatt értenünk, mivel csak ebben az esetben kell az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat alkalmaznunk. Az e körbe nem tartozó értékesítések adózási szabályaival egy másik tájékoztatóban foglalkozunk.

2012. január 1-től viszonylag tiszta a helyzet, hogy miért csak viszonylag az rögtön kiderül. Az ekkor hatályba lépett szja törvény 3.§ 46. pontjában található meghatározás szerint a gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik.

Talán nem járok nagyon messze az igazságtól, ha azt feltételezem, hogy nem jutottunk sokkal közelebb kérdés megválaszolásához a törvény értelmező rendelkezése alapján sem. Ezért inkább néhány gyakorlati példán keresztül próbálnám érzékeltetni mi minősülhet a NAV gyakorlatában gazdasági tevékenységnek és mi nem.

Ha valaki gyerekei kinőtt ruháit, nem használt játékait, bútorait eladja akár az internet adta különböző lehetőségeket kihasználva, az nem tekinthető gazdasági tevékenységnek akkor sem, ha azt rendszeresen végzik. Ez akkor igaz, ha eredetileg saját használatra beszerzett és használt portékákról van szó.

Nem így ítéli meg a helyzetet a NAV, ha valaki olcsón felvásárolt, másoktól beszerzett használt dolgokat értékesít, álláspontjuk szerint ez már kimeríti a gazdasági tevékenység fogalmát. Ugyancsak erre az álláspontra helyezkedik a NAV, ha valaki a családtagjai használt dolgai értékesítéséből aránytalanul magas bevételre tesz szert. Szintén nem lesz vevő az adóhatóság arra sem, ha a használt dolgok meghirdetése során egyféle portékából szín és/vagy méret választékot is ajánlunk, mert ezt az üzletszerűség egyértelmű bizonyítékaként értékeli. Az adóhatóság értelmezése szerint akár egy alkalommal történő értékesítés lehet üzletszerű és minősíthető ez által gazdasági tevékenységnek, ha bizonyítható, hogy az adott dolog kizárólag a haszonnal történő tovább értékesítés céljából került beszerzésre. Ennek figyelembevételével például egy régi bútor továbbértékesítési célból történő megvásárlása és értékesítése is lehet gazdasági tevékenység attól függetlenül, hogy mondjuk a tovább értékesítésre változatlan formában került sor. Ennek figyelembevételével a talált dolgok értékesítése nem tartozik a gazdasági tevékenység fogalmába. De azt azért nem ajánlom senkinek, hogy tartósan azzal a magyarázattal kísértse a szerencséjét, hogy azt a teherautónyi használt cuccot, amit egész évben eladott mind találta. Nem minősül üzletszerűnek az ajándékba kapott, örökölt dolgok alkalomszerű értékesítése sem. De meg fogják állapítani az üzletszerűséget, ha valaki azért házal vagy ad fel hirdetést, hogy továbbértékesítési céllal másoktól használt holmikat, régiségeket szerezzen be.

A gazdasági tevékenységgé minősítésnek azonban nem csak az a következménye, hogy az ingóvagyontárgyak értékesítéséből származó jövedelmet önálló tevékenységből származónak kell tekinteni, hanem megalapozza az áfa alanyiságot is. Ez az áfa törvény következő rendelkezéseire épül.

5. § (1) Adóalany: az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére.

6. § (1) Gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik.

2. § E törvény alapján adót kell fizetni:

a) adóalany által – ilyen minőségében – belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása, után.

Talán nem csodálható, hogy az áfa törvény a gazdasági tevékenység fogalmát az szja tv-hez megszólalásig hasonlóan állapítja meg,így aztán az a boldogtalan aki gazdasági tevékenység „bűnébe esett” nem csak az önálló tevékenységből származó jövedelem szja következményeivel kell számoljon, de egyúttal áfa alanynak is számít. Ezen persze sokat segíthet, ha a bejelentkezése során alanyi adómentességet választ, de ez már egy másik történet.

Ehhez viszonylag a tiszta helyzethez képest a 2012. előtti állapotokat akár őskáosznak is tekinthetjük, mivel a jelen helyzethez képest is lényegesen tágabb teret adott a különböző értelmezéseknek. Ennek vetett véget a Kúria jogegységi döntése. A legfőbb bírói testület ezzel tisztázta a korábban vitatott, 2012 előtti időszak ingóértékesítésre vonatkozó adózási szabályainak értelmezését.

A jogegységi döntés értelmében a gazdasági tevékenységként folytatott ingó vagyontárgyak értékesítése üzletszerű, amely után az adózónak akkor is – az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint – kell személyi jövedelemadót fizetnie, ha nem jelentkezett be az áfakörbe, és így áfalevonási joga nem nyílt meg. „Márpedig az áfafizetési kötelezettség a rendszeresen végzett gazdasági tevékenység után akkor is fennáll, ha az adózó jogkövető módon bejelentkezett, és akkor is, ha jogsértően ezt nem tette meg.” Mivel a 2012 előtti időszakból származó adókötelezettségek még nem évültek el maradéktalanul érdemes lehet megfontolás tárgyává tenni egy esetleges adóellenőrzés illetve egy önellenőrzés következményeit.