Kifizető – nem kifizető
A kissé sete-sutára sikeredett cím arra a problémára próbál utalni, hogy eltérő kötelezettségei lehetnek a jövedelmet szerzőmagánszemélynek attól függően, hogy a jövedelme kifizetőtől vagy nem kifizetőtől származik.
Ha az egyéni vállalkozónak, őstermelőnek nem minősülő magánszemély összevont adóalapba tartozó bevétele kifizetőtől származik, az adóelőleget a kifizető köteles megállapítani és levonni abban az esetben is, ha a kifizetés számla alapján történik.
Az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági őstermelő saját maga köteles az adóelőleget megállapítani és megfizetni.
Mivel lényegesnek látszik, nem árt tisztázni ki minősül kifizetőnek. Erre nézve az szja törvény illetve adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény alábbi rendelkezései adnak eligazítást.
Szja tv. 3. § E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:
81. Kifizető: az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott személy azzal az eltéréssel, hogy kifizetőnek minősül a külföldi személy által belföldi szolgáltatói tevékenysége tekintetében megbízott belföldi illetőségű hitelintézet is, ha az ilyen megbízás alapján belföldön adóköteles jövedelmet fizet ki (ír jóvá).
Art. 178. § E törvény és – ha törvény másként nem rendelkezik – az adóról szóló jogszabályok alkalmazásában
18. kifizető: az a belföldi illetőségű jogi személy, egyéb szervezet, egyéni vállalkozó, amely (aki) adókötelezettség alá eső jövedelmet juttat, függetlenül attól, hogy a juttatást közvetlenül vagy megbízottja (posta, hitelintézet) útján teljesíti. Kamat esetében kifizető az, aki a személyi jövedelemadó törvény szerint magánszemélynek kamatjövedelmet fizet ki, a kölcsönt igénybe vette, a kötvényt kibocsátotta, osztalék esetében az az adózó, amelynek a vagyona terhére az osztalékot juttatják. Tőzsdei kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult személy közreműködésével kötött ügyletből származó jövedelem esetében kifizető a megbízott (bizományos). Külföldről származó, belföldön adóköteles bevétel esetében kifizető a belföldi illetőségű megbízott (jogi személy, egyéb szervezet vagy egyéni vállalkozó), kivéve a megbízott hitelintézet olyan megbízását, amely kizárólag az átutalás (kifizetés) teljesítésére terjed ki. A külföldi vállalkozás fióktelepe, illetve kereskedelmi képviselete útján teljesített adóköteles kifizetése esetén a fióktelepet, illetve a kereskedelmi képviseletet kifizetőnek kell tekinteni. Ugyancsak kifizetőnek minősül minden olyan belföldön gazdasági tevékenységet végző szervezet, amelynek tevékenysége cégbejegyzéshez nem kötött, vagy törvény rendelkezésétől eltérően végez cégbejegyzéshez kötött gazdasági tevékenységet. Az adóköteles társadalombiztosítási ellátás kifizetőjének azt kell tekinteni, aki az ellátást a jogosultnak ténylegesen kifizette. Az adóköteles nyeremény szempontjából kifizető a szerencsejáték szervezője, függetlenül attól, hogy az adóköteles nyereményt közvetlenül vagy közvetítő útján juttatja a magánszemélynek. Kifizetőnek minősül a Tbj. 4. § a) pontja szerinti foglalkoztató, kivéve a Tbj. 56/A. §-a szerinti külföldi vállalkozást. Letétből történő kifizetés esetén a hatóságok, nyomozó hatóságok, bíróságok, ügyvédek, közjegyzők és a bírósági végrehajtók nem minősülnek kifizetőnek,
Ha a fentiek figyelembevételével sikerült tisztázni, hogy szerződő partnerünk kifizetőnek minősül-e, a továbbiakban már könnyebben tudjuk meghatározni kinek mi a kötelezettsége az adóelőleg illetve az adó megállapításával, bevallásával és megfizetésével kapcsolatban.
A kifizető a magánszemély költségnyilatkozatának figyelembe vételével állapítja meg az adóelőleg alapjául szolgáló jövedelmet.
Az önálló tevékenységből származó bevétel (pl. a megbízási díj, bérleti díj), valamint az önálló tevékenységgel összefüggő költségtérítés kifizetésekor a 10 százalék költséghányad alkalmazását vagy a tételes költségelszámolást választhatja a magánszemély.
Tételes költségelszámolás választása esetén az adott tevékenységgel összefüggésben elismert és igazolt, vagy az igazolás nélkül elszámolható költségekről nyilatkozhat a magánszemély. A tevékenység ellenértékeként megszerzett bevétel (pl. megbízási díj) esetén a nyilatkozaton megjelölt költség nem haladhatja meg a bevétel 50 százalékát. Ettől függetlenül a magánszemély a bevallásában korlátozás nélkül elszámolhatja az Szja tv. szerint elismert és megfelelően igazolt költségeit.
A költségnyilatkozattal kapcsolatosan ismertetett korlátozás a költségtérítés címén kifizetett összegekre nem vonatkozik. Így a tevékenységgel összefüggő költségtérítés kifizetésénél a magánszemély nyilatkozata alapján akár 100 százalék költséget is figyelembe vehet a kifizető.
Ha a magánszemély nem nyilatkozik a költségeiről, és más igazolás nélkül elszámolható költség sem merül fel, a kifizető a 10 százalék költséghányad figyelembe vételével állapítja meg az adóelőleget.
Fontos szabály, hogy az adóévben valamennyi önálló tevékenységből származó bevétel (az önálló tevékenységre tekintettel kapott költségtérítést is beleértve) adóelőleg alapjának megállapításánál azonos (vagy a 10 százalék költséghányad szerinti vagy a tételes) költségelszámolást kell alkalmazni. Az adóbevallásban viszont az a magánszemély is alkalmazhatja a tételes költségelszámolás szabályait, aki az adóév során adott nyilatkozatában a 10 százalék költséghányad figyelembe vételét kérte.
A magánszemély érdekében áll, hogy a költségnyilatkozaton valós adatokat tüntessen fel. Ugyanis a megalapozatlanul adott költségnyilatkozatnak következményei lehetnek. Ha a magánszemély nyilatkozatában feltüntetett költség meghaladja az adóbevallásában elszámolt igazolt költséget, akkor a költség-különbözet 39 százalékát különbözeti-bírságként kell az adóbevallásában feltüntetnie és személyi jövedelemadóként megfizetnie. Nem kell ilyen bírságot fizetni, ha az említett különbözet nem több az adóelőleg levonásánál figyelembe vett költség 5 százalékánál.
Ha a költségkülönbözet miatt év végén 10 ezer forintot meghaladó befizetési különbözete is lesz a magánszemélynek, akkor a különbözet után további 12 százalék különbözeti-bírságot köteles az adóévre vonatkozó adóbevallásában bevallani és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig személyi jövedelemadóként megfizetni.
A NAV a honlapján közzétette az adóelőleg megállapításához a kifizetőnek adható nyilatkozatok javasolt formáját. A közzétett nyilatkozatok használata nem kötelező. A nyilatkozatok az adott kifizetéstől függően szűkebb adattartalommal, egyszerűbb formában is elkészíthetőek.
A kifizető abban az esetben is köteles az adóelőleget megállapítani, és arról az igazolást kiállítani, ha nem pénzben juttat bevételt, vagy a bevételt terhelő adóelőleg levonására más okból nincs lehetősége. Az igazoláson fel kell tüntetni a le nem vont adóelőleg összegét, és fel kell hívni a magánszemély figyelmét arra, hogy az adóelőleget, illetve annak le nem vont részét köteles a negyedévet követő hónap 12. napjáig megfizetni.
Az önálló tevékenységet folytató magánszemélynek kell az adóelőleget megállapítania és megfizetnie, ha magánszemélytől (nem kifizetőtől) szerez bevételt. Az adóelőleget negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig kell megfizetni.
Nem kell adóelőleget fizetni az önálló tevékenységből származó jövedelem után, ha azt a magánszemély olyan külföldi államban szerezte, amely állammal nincs a Magyar Köztársaságnak a kettős adóztatás elkerülésére egyezménye.
Az adóelőleg alapot terhelő személyi jövedelemadó mértéke 16 százalék.
Az adóelőleg megállapítása során a magánszemély figyelembe veheti az őt megillető (más jövedelménél nem érvényesített, illetve a házastársa vagy az élettársa által igénybe nem vett) családi kedvezmény összegét, továbbá jogosultsága esetén a súlyos fogyatékosságra tekintettel járó kedvezményt.
Az adóelőleg alapjának kiszámításánál a bevételből a magánszemély döntése szerinti költség, de legfeljebb az Szja tv. szerint elismert igazolható vagy igazolás nélkül elszámolható költség levonásával kell megállapítani a jövedelmet.
A 10 százalék költséghányad vagy a tételes költségelszámolás szerinti jövedelemszámítást az adóévben megszerzett valamennyi önálló tevékenységből származó bevételre (az önálló tevékenységre tekintettel kapott költségtérítést is beleértve) azonosan kell alkalmazni. Az adóbevallásban viszont áttérhet a tételes költségelszámolás alkalmazására az a magánszemély is, aki az adóév során az adóelőleg megállapításánál a 10 százalék költséghányadot alkalmazta.
Nem kell az adóelőleget megfizetni, ha a megállapított adóelőleg összege az adóév elejétől összesítve, vagy egyébként az adott negyedévben nem haladja meg a 10 ezer forintot.
Az adóelőleg fizetésére kötelezett magánszemély az általa megállapított adóelőleget az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített „53”-as bevallásában – negyedéves bontásban – köteles bevallani.