Iparűzési adó lehetőségek
A KATA hatálya alá tarozó vállalkozás megválaszthatja az iparűzési adóalap megállapításának módját. Alkalmazhatja a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 39.§ (1) bekezdésben foglaltakat vagyis az állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapját a nettó árbevételét az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével, az alvállalkozói teljesítések értékével, az anyagköltséggel, továbbá az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével csökkentetve határozza meg. Amennyiben az érintett vállalkozás nettó árbevétele az adóévet megelőző adóévben nem haladta meg a nyolc millió forintot, e feltétel teljesítése a KATA alanyoknál valószínűsíthető, az adóalap meghatározásának másik választható módja lehet a 39/A § -ban szabályozott alternatíva. Eszerint az adóalapja a nettó árbevétel 80%-a. A harmadik lehetőség, hogy az érintett vállalkozás székhelye és telephelyei szerint illetékes önkormányzatonként 2,5 millió forint után fizeti meg az iparűzési adót. Ez utóbbi lehetőség úgy értelmezendő, ha a vállalkozásnak a székhelye mellett telephelye is van és ezek nem egy önkormányzat illetékességi területén találhatók, a székhely és a telephely(ek) szerinti önkormányzatok felé, önkormányzatonként 2,5 Mft után kell teljesíteni az iparűzési adó kötelezettséget.
A harmadik lehetőség választása esetén módosítja az önkormányzatonként megállapított adóalapot, ha valamely településen nem volt az adóév egészében székhelye vagy telephelye az adott vállalkozásnak, ez esetben az adott településre csak a 2,5 millió forint arányos része után fizetendő iparűzési adó. Valamennyi érintett település vonatkozásában csökkenti az adóalapot, ha az érintett vállalkozásnak a kisadózó vállalkozások tételes adójában az adófizetési kötelezettsége szünetel. Ez esetben valamennyi önkormányzat felé csak a 2,5 millió forint időarányos része után fizetendő az iparűzési adó. A fenti adó megállapítási módot választó kisadózó vállalkozások amennyiben adókötelezettségük időtartama az adóévben 12 hónap, akkor adójukat évente két egyenlő részben, március 15. és szeptember 15. napjáig kell megfizessék
Az adóalap-megállapítás választását a vállalkozó – az önkormányzati adóhatóság által rendszeresített – bejelentkezési, bejelentési, bevallási nyomtatványon, a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá tartozás napjától számított 15 napon belül jelenti be az önkormányzati adóhatóság számára. A bejelentkezési, bejelentési, bevallási nyomtatvány végrehajtható okiratnak minősül.
2014. január 1-től a korábbi szabályozástól eltérően nem csak az adóalannyá válástól számított 15 napon napon belül van lehetőség változás bejelntési nyomtatványon az illetékes önkormányzat felé nyilatkozni arról, hogy iparűzési adóját egyszerűsített módon, 2,5 millió forint alapulvételével kívánja megfizetni. A nyilatkozat megtételére ezentúl az adóév január 15-ig van lehetőség. Ez a döntés a teljes adóévre vonatkozik. Azzal hogy a korábbi szabályozásnak megfelelően továbbra is érvényes, ha a kisadózó vállalkozás e minősége szerinti adókötelezettsége valamely településen az adóév egészében nem áll fenn, vagy a kisadózó vállalkozások tételes adójában az adófizetési kötelezettsége szünetel, akkor az adó önkormányzatonkénti alapja a 2,5 millió forintnak az adókötelezettség időtartama naptári napjai alapján arányosított része.
A KATA alanyok számára a törvény csak egyszeri választási lehetőséget enged, döntésük nem módosítható. Igaz „csak” arra az időszakra szól, amíg KATA hatálya alá tartoznak.
2015.január 1-től érvényes szabályok
1990. évi C. törvény
a helyi adókról
39. § (1) Állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén – a (6) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel – az adó alapja a nettó árbevétel, csökkentve
a) az eladott áruk beszerzési értéke és a közvetített szolgáltatások értéke, együttes – a (4)-(8) bekezdésben meghatározottak szerint számított – összegével,
b) az alvállalkozói teljesítések értékével,
c) az anyagköltséggel,
d) az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen
költségével.
(2) Ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén vagy külföldön végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját – a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemzően – a vállalkozónak kell a 3. számú mellékletben meghatározottak szerint megosztania.
(3) Ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetében az adót a tevékenység végzésének naptári napjai alapján kell megállapítani. Minden megkezdett nap egy napnak számít.
(4) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti nettó árbevétel csökkentő összeggel (eladott áruk beszerzési értéke és közvetített szolgáltatások értéke) a vállalkozó – nettó árbevétele összegétől függően, sávosan – az alábbiak szerint csökkentheti nettó árbevételét. A nettó árbevétel
- 500 millió forintot meg nem haladó összegéből az e sávba jutó nettó árbevétel csökkentő összeg egésze,
- 500 millió forintot meghaladó, de 20 milliárd forintot meg nem haladó összegéből az e sávba jutó nettó árbevétel csökkentő összeg, de legfeljebb az e sávba jutó nettó árbevétel 85%-a,
- 20 milliárd forintot meghaladó, de 80 milliárd forintot meg nem haladó összegéből az e sávba jutó nettó árbevétel csökkentő összeg, de legfeljebb az e sávba jutó nettó árbevétel 75%-a,
- 80 milliárd forintot meghaladó összegéből az e sávba jutó nettó árbevétel csökkentő összeg, de legfeljebb az e sávba jutó nettó árbevétel 70%-a
vonható le.
(5) A (4) bekezdésben említett, a sávba jutó nettó árbevétel csökkentő összeg az összes nettó árbevétel csökkentő összegnek és az adott sávba jutó nettó árbevétel összes nettó árbevételben képviselt arányának szorzata.
(6) A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint kapcsolt vállalkozásnak minősülő adóalanyok az adó alapját az adóalany kapcsolt vállalkozások összes nettó árbevétele és összes nettó árbevétel-csökkentő ráfordítása [(1) a)-d) pontok] pozitív előjelű különbözeteként – figyelemmel a (4) és (5) bekezdésben foglaltakra – állapítják meg, azzal, hogy az egyes adóalanyok adóalapja ezen különbözetnek és az adóalany nettó árbevételének a kapcsolt vállalkozások összes nettó árbevételében képviselt arányának szorzata. Az e bekezdésben foglaltakat csak azon adóalanynak kell alkalmaznia, amely esetében az eladott áruk beszerzési értékének és a közvetített szolgáltatás értékének együttes összege az adóalany nettó árbevételének 50%-át meghaladja, kizárólag az ezen feltételeknek megfelelő kapcsolt vállalkozásai vonatkozásában.
(7) A (4) és (5) bekezdéstől eltérően az adóalap megállapításánál azon áruk, anyagok, szolgáltatások értékesítésével összefüggésben elszámolt eladott áruk beszerzési értékének és közvetített szolgáltatások értékének teljes összege csökkenti a nettó árbevétel összegét, amely áruk, anyagok, szolgáltatások értékesítése után az adóalany a számvitelről szóló törvény szerinti exportértékesítés nettó árbevételét vagy a közfinanszírozásban részesülő gyógyszerek, mint áruk értékesítése után belföldi értékesítés nettó árbevételét számol el. Az elszámolóházi tevékenységet végző szervezetnél, az általa – a földgázpiaci és villamosenergia piaci ügyletek elszámolása érdekében – vásárolt és továbbértékesített, a számvitelről szóló törvény szerinti eladott áruk beszerzési értékeként elszámolt földgáz és villamosenergia beszerzési értéke teljes összege csökkenti a nettó árbevétel összegét.
(8) Az e § szerinti számításokat – a kerekítés általános szabályai alapulvételével – tizedestörtben kifejezve, hat tizedesjegy pontossággal kell elvégezni.
(9) Ha a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozási viszony nem áll fenn az adóév egészében, a (6) bekezdés alkalmazása során csak a kapcsolt vállalkozási viszony fennállásának időtartamára jutó – napi időarányosítással számított – nettó árbevételt és nettó árbevétel-csökkentő költségeket, ráfordításokat kell figyelembe venni.
Állandó jellegű iparűzési tevékenység esetén az adó alapjának egyszerűsített meghatározása
39/A. § (1) A 39. § (1) bekezdésétől eltérően
a) a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint az adóévben átalány szerinti jövedelem-megállapítást (a továbbiakban: átalányadózás) alkalmazó magánszemély (egyéni vállalkozó, mezőgazdasági kistermelő) vállalkozó,
b) az a) pont alá nem tartozó más vállalkozó, feltéve, hogy nettó árbevétele adóévben – 12 hónapnál rövidebb adóév esetén napi arányosítással számítva időarányosan – nem haladta meg a 8 millió forintot,
az adó alapját a (2), illetőleg a (3) bekezdésben foglaltak szerint – figyelemmel a (4) és (5) bekezdésre – is megállapíthatja.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti vállalkozó esetében az adó alapja a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányban megállapított jövedelem 20%-kal növelt összege, azzal, hogy az adó alapja nem lehet több, mint a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti – e tevékenységből származó – bevételének 80 százaléka.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti vállalkozó esetében az adó alapja a nettó árbevételének 80 százaléka.
(4) Ha az adóévben a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózásra való jogosultság nem munkaviszony létesítése miatt szűnik meg, akkor az adó alapját – az adóév egészére – a 39. § (1) bekezdése szerint kell megállapítani. Ha az (1) bekezdés a) pontjában említett magánszemély vállalkozó a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózásra való jogosultságát munkaviszony létesítése miatt úgy veszíti el, hogy az adóévben elért árbevétele a 8 millió forintot nem haladja meg, az iparűzési adójának alapját ebben az adóévben a (3) bekezdés alkalmazásával is megállapíthatja.
(5) Az adó alapjának (2) vagy (3) bekezdés szerinti megállapítása adóévre választható, az erről szóló bejelentést legkésőbb az adóévről szóló bevallás benyújtására előírt határidőig kell megtenni az adóhatóságnál.
39/B. § (1) Az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá tartozó vállalkozó az adó alapját – a 39. § (1) bekezdésében, vagy a 39/A. §-ban foglalt előírásoktól eltérően – az egyszerűsített vállalkozói adó alapjának 50%-ában is megállapíthatja.
(2) A kisvállalati adó hatálya alá tartozó vállalkozó az adó alapját – a 39. § (1) bekezdésében, vagy a 39/A. §-ban foglalt előírásoktól eltérően – a kisvállalati adója alapjának 20%-kal növelt összegében is megállapíthatja.
(3) A kisadózó vállalkozások tételes adója hatálya alá tartozó vállalkozó (a továbbiakban e § alkalmazásában: kisadózó vállalkozás) (9) bekezdés szerint bejelentett döntése esetén, az adó adóévi alapja – a 39. § (1) bekezdésében, vagy a 39/A. §-ban foglalt előírásoktól eltérően – székhelye és telephelye szerinti önkormányzatonként 2,5-2,5 millió forint. Ha a kisadózó vállalkozás e minősége szerinti adókötelezettsége valamely településen az adóév egészében nem áll fenn, vagy a kisadózó vállalkozások tételes adójában az adófizetési kötelezettsége szünetel, akkor az adó önkormányzatonkénti alapja a 2,5 millió forintnak az adókötelezettség időtartama naptári napjai alapján arányosított része.
(4) Ha a kisadózó vállalkozás a (3) bekezdés szerinti adóalap-megállapítást választja és a kisadózó vállalkozás adókötelezettségének időtartama az adóévben
a) 12 hónap, akkor adóját évente két egyenlő részletben, az adóév harmadik hónapjának 15. és kilencedik hónapjának 15. napjáig,
b) 12 hónapnál rövidebb, akkor adóját két egyenlő részletben a kisadózó vállalkozás e minőségében fennálló adókötelezettsége adóéven belüli első és utolsó hónapját követő hónap 15. napjáig
fizeti meg.
(5) A (3) bekezdés szerinti adóalap-megállapítást választó kisadózó vállalkozást e minőségére tekintettel – a 41. §-ban és az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltaktól eltérően, a (6)-(7) bekezdésekben foglaltak kivételével – adóelőleg-bejelentési, -bevallási, és -fizetési kötelezettség, valamint adóbevallás-benyújtási kötelezettség, továbbá a 39. § (2) bekezdése szerinti adóalap-megosztási kötelezettség nem terheli.
(6) A (3) bekezdés szerinti adóalap-megállapítást alkalmazó kisadózó vállalkozás adóbevallást nyújt be,
a) a megszűnés hónapjának vagy a szünetelés kezdő hónapjának utolsó napját követő 15 napon belül, ha kisadózó vállalkozásként adóalanyisága bármely ok miatt megszűnt (szünetel),
b) az adóévet követő év január 15-ig, ha
ba) a (3) bekezdés szerint az adóévre fizetendő adó a (4) bekezdés alapján az adóévre ténylegesen megfizetett adóösszegnél azért kevesebb, mert a kisadózó vállalkozások tételes adójában az adófizetési kötelezettség szünetelésének volt helye,
bb) az önkormányzat rendelete alapján az adóévben adóalap-mentességre, adókedvezményre, a 39/D. § alapján az adóalap vagy a 40/A. § alapján az adó csökkentésére jogosult és az adót csökkenteni kívánja.
(7) A vállalkozó a (6) bekezdés a) pontja szerinti bevallás-benyújtással egyidejűleg:
a) a kisadózó vállalkozások tételes adójában fennálló adóalanyiság időtartamára járó és a ténylegesen megfizetett adó különbözetét megfizeti (ha a különbözet előjele pozitív), illetve visszaigényelheti (ha a különbözet előjele negatív),
b) a 41. § (3) és (6) bekezdések alkalmazásával adóelőleget is bevall, feltéve, hogy az adóelőleg bevallásának – a 41. § (4) bekezdésének figyelembe vételével – helye van.
(8) Ha a kisadózó vállalkozás a (3) bekezdés szerinti adóalap-megállapítást adóév közben választja, akkor az adóév első napjától a kisadózó vállalkozások tételes adójában fennálló adóalanyisága kezdő napját megelőző napig terjedő adóköteles időtartamról adóbevallást nyújt be az önkormányzati adóhatósághoz.
(9) A (3) bekezdés szerinti adóalap-megállapítás választását a vállalkozó – az önkormányzati adóhatóság által rendszeresített – bejelentkezési, bejelentési, bevallási nyomtatványon, a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá tartozás kezdő napjától számított 15 napon belül vagy január 15-ig jelenti be az önkormányzati adóhatóság számára. A vállalkozó e döntése a teljes adóévre vonatkozik, s utoljára abban az adóévben érvényes, amelyben bejelenti, hogy az adó alapját nem a (3) bekezdésben foglaltak szerint kívánja megállapítani. A bejelentkezési, bejelentési, bevallási nyomtatvány végrehajtható okiratnak minősül.
Kihirdetve: 1990. XII. 30.
Megállapította: 1997. évi CIX. törvény 16. §. Hatályos: 1998. I. 1-től.
Megállapította: 2012. évi CLXXVIII. törvény 159. § (1). Hatályos: 2013. I. 1-től.
Megállapította: 2011. évi CLVI. törvény 178. § (2). Hatályos: 2011. XI. 30-tól. A hatálybalépés vonatkozásában a Magyar Közlöny 2011/141. számának 33999. oldalán megjelent helyesbítéshez nem fűződik joghatás. Lásd: 2010. évi CXXX. törvény 28. § (1).
Beiktatta: 2012. évi CLXXVIII. törvény 159. § (2). Hatályos: 2013. I. 1-től.
Beiktatta: 2012. évi CLXXVIII. törvény 159. § (2). Hatályos: 2013. I. 1-től.
Beiktatta: 2012. évi CLXXVIII. törvény 159. § (2). Hatályos: 2013. I. 1-től.
Beiktatta: 2012. évi CLXXVIII. törvény 159. § (2). Hatályos: 2013. I. 1-től. A 2012. évi CCVIII. törvény 56. § (8) szerinti szöveggel lép hatályba.
Beiktatta: 2012. évi CLXXVIII. törvény 159. § (2). Hatályos: 2013. I. 1-től.
Beiktatta: 2014. évi LXXIV. törvény 142. §. Hatályos: 2015. I. 1-től.
Beiktatta: 2002. évi XLIII. törvény 27. §. Hatályos: 2003. I. 1-től.
Beiktatta: 2000. évi CXIII. törvény 144. §. Hatályos: 2001. I. 1-től.
Megállapította: 2008. évi LXXXI. törvény 60. § (1). Hatályos: 2009. I. 1-től.
Módosította: 2009. évi CXVI. törvény 95. § (2).
Módosította: 2012. évi CLXXVIII. törvény 167. § 1.
Módosította: 2009. évi CXVI. törvény 95. § (2).
Megállapította: 2008. évi LXXXI. törvény 60. § (2). Módosította: 2012. évi CLXXVIII. törvény 167. § 2.
Megállapította: 2005. évi XXVI. törvény 24. §. Hatályos: 2005. V. 10-től. A 2004-ben kezdődő adóévre is alkalmazható.
Megállapította: 2012. évi CXLVII. törvény 32. §. Hatályos: 2013. I. 1-től.
Megállapította: 2013. évi CC. törvény 113. § (1). Hatályos: 2014. I. 1-től.
Módosította: 2013. évi CC. törvény 117. § 6.
Megállapította: 2013. évi CC. törvény 113. § (2). Hatályos: 2014. I. 1-től.
Megállapította: 2013. évi CC. törvény 113. § (3). Hatályos: 2014. I. 1-től.