Színlelt szerződés, törvényi vélelem
Nemcsak a kisadózók esetében alkalmazandó, hanem a színlelt megállapodásokat tiltó általános adójogi elv, hogy szerződéseket, ügyleteteket valódi tartalmuk szerint, a rendeltetésszerű joggyakorlás feltételére figyelemmel kell megítélni.
A kisadózók adózásában abban akkor kap sajátos jelentőséget ez az általános elv, pontosabban ennek megsértése, ha a kisadózó vállalkozással kötött szerződés, ügylet tartalma szerint a kisadózó és harmadik személy közötti munkaviszonyt leplez. Vagyis a felek egy ténylegesen munkaviszony létrehozására irányuló megállapodást más jogviszonyként pl. vállalkozói jogviszonyként próbálnak feltüntetni. A 2012. évi CXLVII. törvény 14.§ (1) bekezdése szerint ebben az esetben az adózási és egyéb jogkövetkezményeket a kisadózó vállalkozásokról szóló törvénytől eltérően a munkaviszonyra irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani.
E jogkövetkezmény alkalmazásához a jogalkotó nem támaszt egyéb felételt, mint annak bizonyítását, hogy az adott szerződés színlelt és valójában egy munkaviszonyra vonatkozó megállapodást leplez. Ebből következik, hogy szerződések valóság tartalma a kisadózók esetében sem csak a 14.§ (2) bekezdésében meghatározott évi egy millió feletti szerződéses összeg esetében vizsgálható, hanem értékhatártól függetlenül. Azonban, az említett értékhatár alatti megállapodások esetében törvényi vélelem hiányában annak bizonyítása hogy a színlelt szerződés egy munkaviszonyt leplez az adóhatóságot terheli.
2012. évi CXLVII. törvény 14.§ (2) Az adóhatóság ellenőrzési eljárás keretében - a (3) bekezdés figyelembevételével az ellenkező bizonyításáig - vélelmezi, hogy a kisadózó és a kisadózó vállalkozással összefüggésben a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles adózó között munkaviszony jött létre
Más helyzetet teremt, ha az adóhatóság az ellenőrzése során köteles a 14.§(2) bekezdésében meghatározott törvényi vélelmet alkalmazni. Vagyis az ellenőrzése során az ellenkező bizonyításig úgy tekinteni a kisadózó vállalkozás és neki évi egy millió forintot meghaladó összeget számla alapján fizető adózó közötti jogviszonyt, mintha az munkaviszony lenne. Fontos, hogy a törvényi vélelem csak azokra az esetekre alkalmazható amikor a kisadózó vállalkozás részére a számla alapján történő kifizetés meghaladta az évi egy millió forintot. Lásd a törvény 13.§-át.
Vagyis nem teremt jogalapot a törvényi vélelem alkalmazására, ha a kisadózó vállalkozás az adott évben egymillió forint feletti összegről állított ki számlát egy adózó részére, de az évvégéig teljesített kifizetés összege nem haladta meg az egy millió forintot.
Szintén nem teremt jogalapot a törvényi vélelem alkalmazására, ha a bevétel a számlák áfa összegével együtt haladta meg az érintett adózó vonatkozásában az egy millió forintot.
Akkor sem alkalmazható a törvényi vélelem, ha kisadózó részére fizetett összeg nem számla alapján ( pl. kártérítés) történt kifizetéssel együtt haladta meg az egy millió forintot.
Fontos azonban szem előtt tartani, hogy az egy millió forintos bevételi határ alatti szerződések esetén csak az említett törvényi vélelem alkalmazása, azaz bizonyítási teher kisadózóra történő áthárítása nem megengedett. Az nem tilos az adóhatóság számára, hogy a törvényi vélelem alkalmazási lehetőségének hiányában bizonyítsa azt, hogy egyes szerződések színleltek és azok munkaviszonyt lepleznek. Ha a bizonyítás sikeres a munkaviszonyra vonatozó adózási és egyéb jogkövetkezményeket alkalmazza az adóhatóság, mintha a kisadózó nem járt volna sikerrel a törvényi vélelem megdöntésében. A témával összefüggő egyéb anyagainkat itt találod.
Adózási információk egy helyen gyakorló és leendő kisadózók számára.
Segíthetünk? Tanácsadás
