Hogy dönthető meg a munkaviszonyra vonatkozó vélelem

kisadózó, KATA munkaviszony, törvényi vélelem megdöntése

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról szóló törvényben meghatározott, a törvényi vélelem szerint bizonyos feltételek fennállása esetén az adóhatóságnak ellenőrzés során az ellenkező bizonyításáig azt kell vélelmeznie, hogy a kisadózó és a vele jogviszonyba került adózó között munkaviszony jött létre. A törvényi vélelem alkalmazásának feltétele, hogy a másik adózó által  a kisadózó vállalkozás részére a számla alapján történő kifizetés haladja meg az évi egy millió forintot. Az a vélelem azonban nem abszolút, a kisadózó részére lehetőséget ad a jogszabály a megdöntésére. A 2012. évi CXLVII. törvény 14.§ (3) bekezdése meghatározza a bizonyítandó körülményeket és azt, hogy a megdöntéshez hány feltétel bizonyítása szükséges.

2012. évi CXLVII. törvény 14.§ (3)

2012. évi CXLVII. törvény 14.§ (3) A (2) bekezdésben foglalt vélelmet akkor kell megdőltnek tekinteni, ha az alábbi körülmények közül egynél több megvalósul:

a) a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette;

b) a kisadózó a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személytől szerezte;

c) a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személy nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan;

d) a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll;

e) a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személy bocsátotta a kisadózó rendelkezésére;

f) a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg;

g) a kisadózó vállalkozás minden kisadózóként bejelentett tagja, illetve a kisadózó egyéni vállalkozó a naptári év egészében a 2. § 8. pont a) vagy g) alpont szerint nem minősül főállású kisadózónak feltéve, hogy a kisadózó vállalkozás naptári évi bevételének legalább 50 százalékát olyan személytől szerezte, akivel/amellyel a kisadózó a naptári évben nem állt a 2. § 8. pont a) vagy g) alpontban említett jogviszonyok egyikében sem.

(4) A 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles személyt és az azzal kapcsolt vállalkozási viszonyban álló személyeket e § alkalmazásában egy személynek kell tekinteni.

A jogszabály szerint a vélelem akkor tekinthető megdőltnek, ha törvényben felsorolt feltételek közül legalább kettő megvalósul.

A vélelem megdöntésre alkalmas feltételek közül veszünk szemügyre közelebbről néhányat.

Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a vélelem sikeres megdöntéséhez nem feltétlenül elegendő a jogszabályban felsorolt lehetőségeknek a felek között létrejött szerződésbe történő beépítése. Szükséges, hogy a szerződés, a teljesítés egyéb körülményei is egybevágjanak a  megállapodásban foglaltakkal.

 

- a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette;

A feltétel megvalósulásához bizonyítani kell, hogy a tevékenység végzésében ténylegesen részt vett más személy is például a kisadózó vállalkozás alkalmazottja(i), másik tagja, a kisadózó vállalkozás alvállalkozója. Ez történhet a tevékenység jellegétől függően például építési napló bejegyzéssel, az adott feladatra kötött alvállalkozói szerződéssel, annak teljesítésére vonatkozó igazolással, számlával. Figyelemmel a törvény szövegében szereplő „végezhette” fordulatra, adott esetben akár elegendő lehet a kisadózó vállalkozás adott feladatra vonatkozó szerződésében annak kikötése, hogy a szerződésben vállalt feladat teljesítéshez a kisadózó vállalkozás jogosult alvállalkozót igénybe venni, vagy a teljesítésbe alkalmazottait illetve a vállalkozás más tagját bevonni.

 

- az az adózó, akitől egy millió forintot meghaladó árbevétele származott nem adhatott utasítást a KATÁ-s vállalkozásnak a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan;

A tevékenység végzésének módjára vonatkozó utasítási jog kifejezetten a munkaszerződések tipikus eleme ez esetben a munkavállaló tevékenységét a munkáltató utasítása szerint végzi. A munkáltató nem csak azt jogosult meghatározni milyen tevékenységet végezzen a munkavállaló, hanem azt is hogyan. A vállalkozási jogviszonyban a felek a létrehozandó eredményt határozzák meg, a megrendelő az eredmény létrehozásának módját nem határozhatja meg, annak megválasztása a vállalkozó joga, de egyben felelős is azért, ha az általa választott mód nem vezet a szerződésben meghatározott eredményre. Azt, hogy adott esetben mire volt joga a megrendelőnek elsődlegesen az adott feladatra létre jött szerződés alapján lehet igazolni. Ahhoz, hogy ez a feltétel felhasználható legyen a törvényi vélelem megdöntésére célszerű, ha a szerződésben kifejezetten kizárásra kerül a megrendelő munkavégzés módjának meghatározására vonatkozó joga. Azonban ez önmagában, még nem feltétlenül elegendő az üdvösséghez tekintve, hogy a szerződésben foglaltaknak annyiban van jelentősége, a munkaviszonyra vonatkozó vélelem megdöntése során, .amennyiben azokat a tények alátámasztják vagy legalább nem mondanak ellene. Ha például a szerződésben ugyan kizárták a megrendelő munkavégzés módjára vonatkozó utasítási jogát, de egyéb iratokból (építési napló, levelezés) vagy egyéb körülményekből nyilvánvalóan élt ezzel akkor a szerződés ellenére sem lehet eredményesen erre a pontra hivatkozni a törvényi vélelem megdöntése során.

- a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll;

Azoknál a vállalkozásoknál, melyek saját műhellyel, irodával rendelkeznek és az általuk végzett tevékenységet annak természete folytán ott végzik ez a feltétel viszonylag egyszerűen teljesíthető. Az egyértelműség kedvéért ez esetben sem árt ezt a tényt a szerződésben rögzíteni. Bonyolultabb lehet a helyzet a javítási vagy helyszíni kivitelezési munkáknál. Ilyen esetekben a tevékenységet annak jellege folytán a kisadózó nem a saját műhelyében végzi. Ilyen esetekben akkor lehet esély e pont felhasználásának a munkaviszonyra vonatkozó vélelem megdöntése során, ha a munkaterület a munkavégzésnek időtartamára a kisadózó vállalkozás birtokába kerül és ezt a tényt a tevékenységre vonatkozó szerződésben és egyéb iratokban (munkaterület átadás átvételi jegyzőkönyv) rögzítik.

- a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem az az adózó bocsátotta a KATÁ-s vállalkozás rendelkezésére, akitől az egy millió forintot meghaladó árbevétele származott;

Ahogy a korábbi pontoknál már utaltunk ez esetben sem elegendő csupán a fenti követelmény szerződésben történő rögzítése. Sőt e pontnál a viszonylag könnyű ellenőrizhetőség folytán elsődleges jelentősége nem is a szerződésnek lehet, hanem annak, tudjuk-e igazolni, hogy a szükséges eszközöket, anyagokat magunk biztosítottuk. Ez történhet az eszközök esetében például leltár, az anyagok kapcsán beszerzési számlák segítségével. Gyakori problémát jelenthet e pont esetében az az eset, amikor az alvállalkozói pozícióban lévő kisadózó számára célszerűségi szempontok pl. nagy tétel miatt kedvezőbb beszerzési ár miatt. a megrendelő biztosítja a szükséges anyagokat vagy azok egy részét illetve egyes speciális nagyobb értékű szerszámokat. Álláspontunk szerint ilyen eseten sem kell feltétlenül lemondani e pont felhasználásáról a vélelem megdöntése során. A munkaviszony keretében a szerszámokat és az anyagokat a munkaadó térítésmentesen biztosítja a munkavállaló számára. Amennyiben a kisadózó vállalkozás számla ellenében megvásárolja az anyagokat a megrendelőjétől vagy bérli az eszközöket, álláspontunk szerint a vélelem megdöntése szempontjából nem rendelkezésre bocsátás, hanem beszerzés történik. Persze a beszerzés és/vagy a bérlés tényét a szerződésben való rögzítésen túl számlával is kell tudni bizonyítani. 

- a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg.

A munkaviszony keretében tipikus, hogy a munkavégzés rendjét a munkáltató határozza meg. A vállalkozási jogviszonyban a megrendelő erre nem jogosult. Adódhatnak azonban helyzetek, amikor pl. működő üzemben, lakóházban végzett munkák esetében az üzem illetve a lakók érdekében korlátok közé kell szorítani a munkavégzés idejét. Például csak 8 – 20 óra között van lehetőség a munkavégzésre vagy 6 – 12 óra között nem lehet munkát végezni. Ez álláspontunk szerint nem jelenti azt, hogy a munkavégzés rendjét nem a kisadózó határozza meg, tekintettel arra, hogy ez a korlátozás nem a kisadózó és megrendelője jogviszonyából, hanem a munkavégzés helyének jellegzetességéből fakad. Bárki végezne ott munkát rá is ezek a szabályok vonatkoznának. Véleményünk szerint akkor lehet ezt a pontot sikerrel felhasználni a vélelem megdöntésére, ha a korlátozás alá nem eső időn belül a munkavégzése rendjét a kisadózó vállalkozás szabadon határozhatja meg és ez kiderül a szerződésből valamint nem mondanak ennek ellent az egyéb körülmények, iratok. A témával összefüggő egyéb anyagainkat itt olvashatod.

Segíthetünk? Tanácsadás