Kiadmányozási jog és semmisség

kiadmányozási jog, elévülés, semmisség

Ha szeretnénk felhasználni a két fogalomban rejlő lehetőségeket a jövő esetlegesen kedvezőbb alakítása érdekében picit vissza kell tekintenünk a múltba.  Ehhez javasoljuk segítségül igénybe venni a Kúria Kfv.I.35.282/2016/6. ügyszám alatt hozott ítéletét, mely a kiadmányozási jogra vonatkozó szabályok megsértésére hivatkozva állapította meg egy adóhatósági határozat semmisségét.

Az ítélet és az alapjául szolgáló esemény még a Ket és a régi Art hatálya alatt történt ezért a jogszabályi hivatkozások is ezekre a törvényekre utalnak.

Az anyagban a Kúria ítéletének szövegét így jelöljük. A defíniciókat és a jogszabályok szószerinti szövegét  így emeljük ki.

A történet lényege, hogy egy adóellenőrzés alapján hozott határozat elleni fellebbezés kapcsán  a másodfokú adóhatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperesi határozatot nem a hatáskört gyakorló főigazgató írta alá, hanem egy beazonosíthatatlan személy.”  Az érintett adózó e döntés ellen keresettel fordult a bírósághoz, melyben többek között a kiadmányozási jog megsértése miatt kérte a határozat megsemmisítését.

Kiadmányozási jog:

Válasz  közigazgatási eljárásban a külső szervekhez, személyekhez küldendő iratok aláírásának joga, csak abban az esetben azonos az adott ügyben a döntési hatáskörrel, ha a kiadmányozási jogot a hatáskörrel rendelkező személy gyakorolja, de a kiadmányozási jogot meghatározott feltételekkel a hatáskörrel rendelkező más személy részére átadhatja

Megsemmisítés:
jelen esetben az adóhatósági határozat meghozatalára visszamenő hatályú törlését jelenti, mintha a határozatot meg sem hozták volna.

Az adózó keresetében „Azzal érvelt, hogy a határozat nem felel meg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban Ket.) 72. § (1) bekezdés f) pontjában foglaltaknak, mivel azt az alperes főigazgatója nevében ismeretlen és beazonosíthatatlan személy kiadmányozta.”

Ket 72.§ (1) f),g)

Ket 72.§ (1) a határozatnak tartalmaznia kell

 f) a döntéshozatal helyét és idejét, a hatáskör gyakorlójának nevét, hivatali beosztását, valamint a döntés kiadmányozójának a nevét, hivatali beosztását, ha az nem azonos a hatáskör gyakorlójával,

g) a döntés kiadmányozójának aláírását és a hatóság bélyegzőlenyomatát.

Ket kommentár  A határozat negyedik szerkezeti eleme a záró rész. Tartalmazza a döntéshozatal helyét és idejét, a hatáskör gyakorlójának nevét, hivatali beosztását, valamint a döntés kiadmányozójának a nevét, hivatali beosztását, ha az nem azonos a hatáskör gyakorlójával, a döntés kiadmányozójának aláírását és a hatóság bélyegzőlenyomatát.

 Az adóhatóság érvelése szerint „határozata maradéktalanul megfelelt továbbá a Ket. 72. § (1) bekezdés f) pontjában foglaltaknak, tartalmazza a hatáskör gyakorlójának nevét és hivatali beosztását a főigazgató személyében, akinek távollétében az alperes kiadmányozási és helyettesítési rendjéről szóló belső szabályzatban foglaltaknak megfelelően a jogi főigazgató írt alá.”

Az elsőfokú  bíróság ítélete

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak. A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXX. törvény 8. § (2) bekezdésére, a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 5. § (2) bekezdésére utalással kifejtette, hogy az alperesi határozatot hozó adóztatási szerv a NAV Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága, a hatáskör gyakorolója a szerv vezetője, a főigazgató. A határozatot aláíró főigazgató a törvényben megállapított hatáskörének gyakorlása folytán járt el, fel sem merült a hatáskör delegálása. A hatáskör gyakorlója volt egyben a kiadmányozási, aláírási joggal feljogosított személy is. A helyettesítési jog belső szabályzatban történő engedélyezése folytán a határozatot a főigazgató teljes jogkörében eljáró helyettese írta alá, ami megfelel a Ket. 72. § (1) bekezdés f) pontjában foglaltaknak, így történt olyan jogszabálysértés, amely a határozat semmiségét jelenthette volna.

Az adózó felülvizsgálati kérelme

Változatlanul állította, hogy az alperes főigazgatójának nevében ismeretlen és beazonosíthatatlan személy kiadmányozta a határozatot, akinek eljárási jogosultsága sem volt beazonosítható. Az 1/2003. számú KPJE jogegységi határozatra hivatkozva állította a határozat semmisségét. Hangsúlyozta, hogy a határozaton nem került feltüntetésre, hogy ki volt a kiadmányozó és az sem, hogy kiadmányozási jogát a hatáskörrel rendelkező személy nevében, annak megbízásából gyakorolta. Utalt arra, hogy az alperes iratában elismerte, hogy a határozatot nem az azon feltüntetett főigazgató írta alá. Ennek ellenére az ítélet ezzel kapcsolatban két teljesen ellentétes kijelentést tesz, ebből kifolyólag nem tudható, hogy mi a bíróság által ekörben megállapított tényállás. Kifogásolta, hogy az ítélet nem jelöli meg azon részét a határozatnak, amiből meg tudta állapítani, hogy azt név szerint az írta alá, aki a főigazgató teljes jogkörében eljáró helyettese. Az ítélet továbbá nem tért ki a felperes által hivatkozott 1/2003. számú KPJE  jogegységi határozattal kapcsolatos álláspontjára, emiatt az sérti a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakat.

1/2003. számú KPJE jogegységi határozat A határozat az ítélet alapjául szolgáló események idején még hatályban volt. 2015. július 6-án hatályon kívül helyezte a 2/2015. BKMPJE  határozat.

A Kúria döntése és jogi indoka

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

       A Ket. 19. §-ának (3) bekezdése előírja, hogy a hatóság hatáskörét vagy annak gyakorlását más hatóságra nem ruházhatja át. Nem minősül hatáskör átruházásnak, ha a hatáskör gyakorlója kiadmányozási jogát jogszerűen átengedte. A 19. § (4) bekezdése értelmében a hatóságtól a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el. A Ket. 72. § (1) bekezdése szerint a határozatnak, ha jogszabály további követelményt nem állapít meg tartalmaznia kell:

epont a hatóság hatáskörét és illetékességét megállapító jogszabályra történő utalást,

f) a döntéshozatal helyét és idejét, a hatáskör gyakorlójának nevét, hivatali beosztását, valamint a döntés kiadmányozójának a nevét, hivatali beosztását, ha az nem azonos a hatáskör gyakorlójával, a döntés kiadmányozójának aláírását és a hatóság bélyegzőlenyomatát.

A Kúria megállapította, hogy az alperesi határozat valóban tartalmazza a hatáskört gyakorló főigazgató nevét és megbízását a kiadmányozásra, azonban a kiadmányozási jog átengedése nem a Ket. idézett rendelkezéseiben foglaltak szerint történt. Nem jogszerű a kiadmányozási jog átengedése, mert a határozat nem tartalmazza Tamásné Czinege Csilla főigazgató helyett a kiadmányozó nevét, hivatali beosztását, csak olvashatatlan aláírását.

          A Kúria rámutat arra, hogy a hatáskör gyakorlása és a kiadmányozás nem azonos eljárási jogintézmények, azonban a két jogintézmény összefüggésben áll egymással mégpedig oly módon, hogy a nem jogszerűen átengedett kiadmányozás felveti a hatáskör átruházását, vagy a hatáskör elvonását, amelyet a Ket. tilalmaz. Kiadmányozási jog gyakorlása esetén a határozatból ki kell derüljön, hogy a kiadmányozó a hatáskörre feljogosított személy nevében, az ő megbízásából jár el. A kiadmányozás akkor jogszerű, ha a határozat tartalmazza a kiadmányozással szemben támasztott törvényi követelményeket. Ennek hiányát nem pótolhatja az alperes belső szabályzatra történő hivatkozása. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, mikor a belső szabályzatra történő utalással az alperesi határozatot jogszerűnek tekintette és nem vette figyelembe a Legfelsőbb Bíróság által hozott 1/2003. Közigazgatási-polgári jogegységi határozatot, illetve a tényállásban iratellenes megállapításokat tett az aláírást illetően.

       A kifejtettekből következően a Ket. 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján az alperesi határozat semmis.

Semmisség

Ket 121. § (1) Az e fejezetben szabályozott eljárások során a döntést meg kell semmisíteni, ha 

a) *  a magyar hatóság joghatósága az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa, nemzetközi szerződés vagy törvény rendelkezése alapján kizárt,

b) *  az ügy nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe vagy illetékességébe, kivéve, ha a hatóság a 22. § (3) bekezdése szerint járt el,

c) *  a határozatot a szakhatóság kötelező megkeresése nélkül vagy a szakhatóság állásfoglalásának figyelmen kívül hagyásával hozták meg,

d) *  a közigazgatási döntés tartalmát bűncselekmény befolyásolta, feltéve hogy a bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította vagy ilyen ítélet meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya zárja ki,

e) *  a döntést hozó testületi szerv nem volt jogszabályszerűen megalakítva, nem volt határozatképes, vagy nem volt meg a döntéshez szükséges szavazati arány,

f) *  a döntés tartalma a 109. § (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel ellentétes.

 (2) Törvény valamely meghatározott forma mellőzését, illetve valamely súlyos eljárási jogszabálysértést is semmisségi okká minősíthet.

 (3) * 

(4) A döntés - az (5) bekezdés kivételével - semmisségi ok esetén sem semmisíthető meg, ha

a) az az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené, és a döntés jogerőre emelkedése óta három év eltelt;

b) kötelezettséget (joghátrányt) megállapító döntés jogerőre emelkedésétől vagy ha az hosszabb, a teljesítési határidő utolsó napjától, a folyamatos kötelezettséget megállapító döntés esetén az utolsó teljesítéstől számított öt év eltelt.

(5) Az (1) bekezdés d) pontjában foglalt semmisségi ok esetében a döntés időkorlátozás nélkül megsemmisíthető ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot nem érint.

(6)-(7) * 

Ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet, az alperesi határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárásban az alperesnek ismételten el kell bírálnia a felperesi fellebbezésben foglaltakat és a Ket. előírásainak megfelelően kell határozatát meghoznia. ( Ket. 72. §)

Az alperes határozatának semmissége következtében a felperes felülvizsgálati kérelmében az ügy érdemére vonatkozó kérelmének elbírálására nem volt szükség, sem lehetőség.

A Kúria jogértelmezése szerint tehát, ha nem jogszerű a kiadmányozási jog gyakorlása, akkor a határozat semmis.

A kiadmányozási jog gyakorlása pedig akkor nem jogszerű ha a határozatból nem derül ki a kiadmányozó neve, beosztása  és az sem, hogy kiadmányozási jogát a hatáskörrel rendelkező személy nevében, annak megbízásából gyakorolta.

A határozat semmissége esetén  a megsemmisítése a keletkezésére visszamenő hatállyal történik, ezért azt olyannak kell tekinteni, mintha létre sem jött volna. De amennyiben az adóhatóság a kiadmányozással összefüggő hibát kijavítva, a határozatot akár változatlan tartalommal  újra kiadja, az új határozat már lehet  érvényes.  

De akkor mi értelme az egész felhajtásnak?

Az érintett adózó számára felhasználható előny abban rejlik, hogy a semmis határozathoz nem kapcsolható sem anyagi jogi, sem eljárás jogi következmény. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az adott eljárás érvényes határozat hiányában nem zárul le, nem lesz jogerős döntés. Az ilyen határozat alapján elrendelt végrehajtás is jogsértő, tehát megtámadható. De mi értelme, ha az adóhatóság orvosolva a kiadmányozási hibát új érvényes határozatot hozhat?

Ha még teheti !!!!!

Ugyanis jogerős határozat hiányában az eljárás nem fejeződik be, a határidők, ideértve az elévülési időt is  változatlanul folynak tovább. Ilyenkor nem áll be az elévülés nyugvása sem. Ezért célszerű megvizsgálni, hogy adott helyzetben hogy áll az elévülés. Elvileg az adóhatóságnak is kötelessége megállapítani, ha az adómegállapításhoz való joga elévült és az elévült tartozást illetve az ahhoz kapcsolódó szankciókat törölni. Ilyen esetben amennyiben a törölt adótartozásokhoz és a hozzájuk fűzött szankciókhoz kapcsolódóan végrehajtás illetve önkéntes fizetés történt, ezek az összegek visszakövetelhetők illetve betudhatók a jogszerűen megállapított adótartozások és szankcióik törlesztésébe.

Így a bemutatott Kúriai ítélet figyelembevételével célszerű lehet megvizsgálni  van-e reális esélye annak, hogy a megfelelő adóhatósági és peres eljárások kezdeményezése révén az adózó mentesüljön akár olyan adófizetési kötelezettségek alól, melyeket már bíróság is helyben hagyott. Erre addig van lehetőségamíg  kötelezettséget (joghátrányt) megállapító döntés jogerőre emelkedésétől vagy ha az hosszabb, a teljesítési határidő utolsó napjától, a folyamatos kötelezettséget megállapító döntés esetén az utolsó teljesítéstől számított öt év még nem telt el.